Óriási és nagyon hasznos áttekintő írás jelent meg a krav-magás blogon Gyepesi Áron pszichológus, G3 szintű krav-maga civil instruktor tollából, amit köszönettel euúttal is közölhetünk mi is, az eredeti itt olvasható.

Képzeljük el a következő jelenetet: egy kellemes vacsora, mozi vagy színház után egy néptelen utcában sétálunk hazafelé. Nyugodtak, kellemesen ellazultak vagyunk, gondolataink messze járnak. Váratlanul egy sötét kapualjból előlép egy magas férfi: a másodperc törtrészéig inkább meglepődünk, mint megijedünk, amikor ránk kiabál. Néhány másodperc telik el – amit a valódi időtartamnál sokkal hosszabbnak érzünk – majd a férfi váratlanul ököllel az arcunkba üt.

Különbözik-e ez a helyzet attól, amikor edzésen partnerünk bármilyen – előre nem megbeszélt módon, ütéssel, rúgással – megtámad minket? Ebben az írásban olyan tényeket mutatok be, amelyek azt bizonyítják, hogy – bár az objektív jellemzőik alig különböznek (kiinduló testhelyzetünk, az ellenfél ütése, váratlanság) – a két helyzet a pszichológia és a neuropszichológia (a bennünk lejátszódó idegrendszeri folyamatok) szintjén igencsak eltérő!

Ha sosem kerültünk a fent leírthoz hasonló fenyegető szituációba, akkor is könnyen belátható, hogy a testi épségünket, életünket veszélyeztető helyzet igen intenzív érzelmeket vált ki bennünk, és ezek az érzelmek alapvetően befolyásolják, hogyan fogunk viselkedni. Érdekes tény, hogy a pszichológián belül nincs teljes egyetértés az érzelmek létrejöttének és szerepének megítélését illetően. A James és Lange által a 19. század végén kidolgozott elmélet szerint az érzelem úgy alakul ki, hogy az inger által létrehozott testi változásokat érzékeljük (meglátjuk a kést a támadó kezében, nő a szívritmusunk, remegni kezdünk, izmaink megfeszülnek – majd érzékeljük ezeket a változásokat, és félni kezdünk). A modernebb elméletek az érzelmek evolúciós szerepére világítanak rá: az automatikusan – a lassabb gondolkodási folyamatoknál gyorsabban – megjelenő érzelmek a helyzetben a megfelelő viselkedéses választ hívják elő, ezáltal segítve a túlélést (Urbán, 2001). A neves kutató, Ekman is amellett érvel, hogy az úgynevezett alapérzelmek (harag, félelem, szomorúság, öröm, meglepődés, undor) velünk születettek, biológiailag meghatározottak és mindegyikhez sajátos fiziológiai aktivitás-mintázat társul (Atkinson és mtsai, 1997). Az információfeldolgozást és gondolkodást középpontba helyező (ún. kognitív) elméletek azt hangsúlyozzák, hogy minden helyzetet értékelünk annak a mentén, hogy az személyes jóllétünkre, céljainkra nézve előnyös vagy előnytelen, és az átélt érzelem ennek a kiértékelésnek az eredménye. De álljunk meg egy pillanatra. Mennyire valószínű az, hogy egy hirtelen támadás esetén ilyen bonyolult, időigényes folyamatok lépjenek működésbe? Ehelyett valószínűbb – és ezt kutatások is alátámasztják – hogy ilyenkor ösztönös, reflex-szerű, a gondolkodástól független reakciók lépnek működésbe. Tekintsük át most ezeket a stressz-válaszokat!

A stressz-válaszokért, megriadásért, félelemért felelős legfontosabb agyi terület az amygdala (vagy mandula-mag). Ez a mindkét féltekében megtalálható magcsoport a limbikus rendszer része, amely az agykéregnél (a „gondolkodó” agynál) ősibb struktúra. Az amygdala emlősökben a félelmi viselkedést és az ösztönös félelmi válaszokat irányítja (Németh, 2003). Ezek a válaszok alkotják a „túlélési stressz-reakciót”, melynek elemei az alábbiak (Siddle, é.n.; idézi Laur, 2008):
1.) Szívritmus növekedése, mely a komplex finommotoros (115 bpm), és komplex (145 bpm) mozgások kivitelezésének nehézségéhez vezet. Ehelyett a kevésbé koordinált nagymozgások jelennek meg. (A 360 fokos védekezés is például egy ilyen ösztönös nagymozgásra épül – csakúgy, mint a legtöbb Krav Maga technika!)
2.) A vizuális rendszer működésének változásai: csőlátás, a mozgások követése és a fókuszálás nehézzé válik (175 bpm). Ismerősnek tűnik az instrukció: mozogj oldalra, nézz körül és keresd a további támadókat?
3.) A hallórendszer működésének változása: 145 bpm felett károsodik a hallás. (Előfordul, hogy egy tűzharc résztvevői nem hallanak meg egy közeli lövést; vagy az edző hiába kiabál az ökölvívónak mérkőzés közben.)
4.) Az agyműködés változása: gyakoriak az emlékezetzavarok (175 bpm), teljes lefagyás vagy irracionális viselkedések (például a fedezék elhagyása tűzharc során) (185-220 bpm). 50 éve leírt összefüggés, hogy az aktiváltsági szint növekedésével a figyelem fókusza egyre szűkebb lesz (Czigler, 2003).
A stressz-reakció fontos része a szimpatikus idegrendszer aktiválása, amely adrenalint, noradrenalint és más stresszhormonokat juttat a véráramba; a máj többletcukrot bocsát az izmok rendelkezésére, gyorsul az anyagcsere, a szívritmus mellett a légzésszám is fokozódik. További vörösvértestek jutnak a keringésbe a jobb oxigénszállítást elősegítendő. Ezek a reakciók együttesen segítik elő a túlélést: a harcot vagy menekülést (Molnár, 2001; Atkinson és mtsai, 1997).

Az amygdala más szempontból is kitüntetett helyet foglal el a stressz-válasz szervezésének szempontjából. A téma neves kutatója LeDoux (1993; idézi Oatley és Jenkins, 2001; Goleman, 1997) megfogalmazása szerint az amygdala egyfajta „érzelmi számítógépként” gyorsan, automatikusan értékeli a külvilág ingereit azok fontossága alapján. A hagyományos elképzelés szerint az ingerek útja az érzékszervektől (pl. retina) néhány agyi „átkapcsolóállomáson” át (pl. talamusz) át vezet a legmagasabb szintű információfeldolgozásért felelős agykéregbe. Az agykéregből az információ többek között eljut az amygdalába is. LeDoux azonban kimutatta, hogy az információ-feldolgozás fent leírt „főútvonala” mellett létezik egy gyorsabb „kerülőút” is. Ez a kerülőút nem éri el a tudatosságért felelős agykérget, hanem az amygdala maga tervezi és irányítja a gyors reakciót. Mit jelent mindez? Azt, hogy képesek vagyunk azelőtt reagálni, mielőtt az agykéreg a maga lassabb módján a kifinomultabb reakciót megtervezi, az ingert tudatosítja és az akaratlagos figyelmet irányítja. „Érzelmi reakciók és emlékek létrejöhetnek a tudat, a kognitív képesség beavatkozása nélkül is” (Goleman, 1997, 39. old). A gyors, gondolkodást, értékelést nem igénylő reakció életmentő lehet egy fenyegető helyzetben. Vagy máshogy megfogalmazva: mire tudatosítjuk a helyzetet, addigra már reagáltunk is! Az agykéreg kapcsolata jóval gyengébb az amygdalával, mint megfordítva, épp ezért az ösztönös érzelmi reakciók tudatosan nem, vagy csak nehezen és csekély mértékben módosíthatók. Megtörtént már, hogy elhatároztuk a moziban, hogy a következő ijesztő jelenetnél nem rettenünk meg, nem riadunk meg és nem rezzenünk össze? Legtöbbünknek ez aligha sikerül…!

A váratlan támadások – és az önvédelmi helyzetek túlnyomó többsége ilyen! – olyan ingereket jelentenek, melyekre nem tudunk tudatosan, tervezetten reagálni. A harc vagy menekülés jól ismert reakció-párosát megelőzően a szervezet mégis reagál – gyorsan és automatikusan – az ilyen szituációkra. Ezt a választ nevezzük „megriadási reakciónak/válasznak” (startle/flinch response”). Mi is történik ilyenkor? A megriadást hirtelen, intenzív ingerek váltják ki, mint amilyen egy váratlan dörej, erős fényfelvillanás, az egyensúly elvesztése, az arc felé repülő tárgy (önvédelemről beszélve például egy ököl…), vagy akár egy érintés, lökés is. Hatásukra komplex testi reakció jelentkezik: pislogás, megrettent arckifejezés, a kéz, alkar, könyök védi a fejet, a vállak felhúzódnak, hogy a torkot védjék, a fej pedig hátrafelé mozdul. A gégeizmok összeszűkülnek, megakadályozva, hogy víz jusson a tüdőbe. A veszély irányától függően a karok gyakran kinyúlnak, hogy így tartsák távol a veszélyt. (Ugye milyen nehéz leszokni arról, hogy kezdő küzdősportolóként minden rúgásba „beletegyük” a kezünket?) A perifériális látással érzékelt veszély esetén hirtelen hajolunk el annak irányából. A test súlypontja csökken az egyensúly megőrzése miatt (Blauer, é.n.; idézi Cobb, 2008; Laur, 2008). (Egy esetben egy 15 fős akciócsoport vonult végig egy utcában, ahol fejmagasságban ruhaszárító kötelek voltak kifeszítve. Mégsem akadt bele egyik katona sem, mert ösztönösen hajlított testhelyzetet vettek fel a bevetés során. Az eset még 1927-ben történt, és hatására új lövési pozíciót dolgoztak ki. Boger, 1997). A megriadásos reakcióra jellemző az izmok megmerevedése, mely a teljes testen végigfut és a nyakban (a fej védelme miatt) és a felső végtagon a legkifejezettebb (Blouin és mtsai, 2006). Nem véletlen, hogy a folyamatos stressz átélők nagyon gyakran panaszkodnak nyakfájásra, a nyak kötöttségére! A félelemteli, szorongásos személyek körében a megriadás intenzívebb, kifejezettebb formát ölt (Quevedo és mtsai, 2010). Az akaratlagos mozgások a megriadás alatt kivitelezhetetlenek. A reakció természetesen alkalmazkodik a veszély irányához és jellegéhez. A gyors mozgásos válasz mellett – annál valamivel lassabban – nő a szívritmus és a pulzusszám is (Holand és mtsai, 1999). Ezt a reakciónkat is az agykéregnél alacsonyabb szintű idegi központok irányítják (pl. a formatio reticularis), így sokkal gyorsabban játszódik le, mint bármely akaratlagos mozgás. Az alkar mozgásának esetében a megriadásos reakció a vizuális inger után 80 milliszekundummal jelentkezik, míg az akaratlagos mozdulathoz 150 milliszekundumra van szükség (Valls-Solé és mtsai, 1999)! Érdekes tény, hogy az akaratlagos mozgás megkezdésére felszólító ingerekkel (pl. egy lámpa felvillanása) egyidejűleg adott megriadást kiváltó ingerek (pl. egy erős hang) képesek a nagyobb izmokat bevonó akaratlagos mozgások (pl. kar behajlítása, fej elfordítása) reakcióidejének lerövidítésére (Carlsen és mtsai, 2009; Nijhuis és mtsai, 2007; Valls-Solé és mtsai, 1999). Összefoglalásként elmondhatjuk: a megriadásos reakció minden komponense a test integritásának védelmét és a túlélést szolgálja. Evolúciós eredetére bizonyíték, hogy minden gerinces fajnál megtalálható.

Ennél is érdekesebb, hogy a várandósság 24. hetében a pislogás megriadásos válasza már megfigyelhető a magzaton, akihez beszűrődnek a külvilágbeli zajok! (Erről érdekes videó található itt.)

Foglaljuk össze mindazt, amit eddig áttekintettünk! Láttuk, hogy stresszhelyzetben agyunk egy gyors, automatikus válaszmódba kapcsol, ahol a tudatosságnak, előre tervezettségnek kevés szerep jut. Milyen következményekkel jár mindez az önvédelmi technikák és más küzdősport-mozdulatok alkalmazhatóságára ilyen esetben? A legfontosabb: a technikáknak összhangban kell lenniük a szervezet veleszületett védekező mechanizmusaival (például a megriadásos válasz mozgásos elemeivel)! Az ösztönös válasz némiképp módosítható, de nem irtható ki és nem írható át teljesen. Csak olyan technikákat van értelme tanulni/tanítani, melyek az évmilliók alatt kialakult természetes reakciókkal nincsenek összeütközésben, vagy éppen azokra épülnek.

Különbséget kell tennünk természetesen az önvédelmi helyzetek között is: léteznek hirtelen, váratlan támadások és fenyegetések is. Utóbbi esetre példa: 2-3 elkövető körülvesz minket, az egyik megvillant egy kést a kezében és értékeinket követeli. A megriadásos reakció itt sem kerülhető el, de a fenyegetés jellegéből adódóan kicsit több időnk van gondolkozni, felmérni a helyzetet. Az idegrendszer nyelvén ez annyit jelent, hogy az agykéreg is be tud kapcsolódni az információfeldolgozásba az amygdala mellett, tehát az információfeldolgozás főútvonala és kerülőútja párhuzamosan működik. Az akaratlagos mozgásokra másfajta törvényszerűségek érvényesek, mint a reflexszerűekre. Gyakran hivatkoznak a Hick-törvényre, amely a reakcióidő változásait írja le a válaszlehetőségek számának függvényében. T=b log2 (n+1), ahol b egy kísérletileg megállapított konstans, az n pedig a válaszlehetőségek száma (Laur, 2008). A Hick-törvény szerint a válaszlehetőségek számának növekedésével reakcióidőnk drasztikusan lelassulhat. Azt jelentené mindez, hogy minél kevesebb technikát tudunk, annál jobb? Nos, csak részben. Fontos hogy a tanult technikák egyszerűek legyenek, de a Hick-törvény alábecsüli az agy információ-feldolgozó kapacitását. A képzett személy kevés információ alapján is gyorsan reagál, és reakciója nem egy bonyolult döntési fán való végighaladás eredménye. Valójában komplex, mindennapi reakcióinkra nem igaz ez a sokat hivatkozott, de mára elavult összefüggés (Hochheim, 2010). A technikában járatos személy számára a technika kivitelezése automatizálódott. A tanulás során eleinte minden ingerrel (archoz közelítő ököl, érkező rúgás, fojtás a nyakon, stb) kapcsolatban külön emléknyomokat tárol az agy. A gyakorlat növekedésével egyre több információt tárolunk minden ingerről, és arról, hogy mit kell tenni vele (mi a megfelelő technika). Az automatikusság tehát memóriaelőhívás: a megoldást közvetlenül, gyorsan, egyetlen lépésben hívjuk elő (Logan, 1988; idézi Eysenck és Keane, 2003). Jól begyakorolt mozgásos készségeinket az úgynevezett implicit emlékezet tárolja, amely független az önéletrajzi emlékeket tároló rendszertől – ezért van az, hogy amnéziás betegek is meg tudnak tanulni új motoros készségeket (Baddeley, 2003).

Áttekintettük a stresszhelyzetben lezajló pszichológiai és idegi folyamatokat, láttuk, hogy milyen változások következnek be a mozgatórendszerben. Hogyan eddzünk mindezek fényében úgy, hogy a lehető legnagyobb eséllyel védhessük meg magunkat egy valós támadás ellen? Íme, a fontosabb pontok:
- Eddzünk rendszeresen: a több ismétlés automatikussá teszi a mozdulatokat, így azok szükség esetén gyorsabban előhívhatóak.
- Olyan technikákat tanuljunk, melyek a természetes reakciókon alapulnak, mert ezek alakíthatóak, de nem írhatók felül. A komplex – tudatosságot, tervezést és előkészületet igénylő – mozdulatokat vészhelyzetben nem fogjuk tudni előhívni.
- Realisztikus helyzetekben, reális technikákat gyakoroljunk. Ha 10000-szer ütjük meg a támadó feje mellett a levegőt és egyszer sem tapasztaljuk meg a testi kontaktus vele, akkor egy éles helyzetben hová fogunk vajon ütni…?
- A technikák gyakorlása – amikor a mozgássort már megfelelően elsajátítottuk – történjen kontrollált stressz alatt. Ennek több előnye is van. Az egyik, amit a pszichológia „állapotfüggő tanulásnak” nevez: az információ előhívása (egy mozdulat kivitelezése) sikeresebb, ha a tanulási és az előhívási helyzet kontextusa megegyezik. Ha tehát valamit stressz alatt tanulunk meg, azt legjobban stressz alatt tudjuk felidézni (Atkinson és mtsai, 1997). A másik előnye az, hogy a tanulással a stresszválaszok intenzitása csökken: nem jelentkezik annyira markánsan a csőlátás, reakcióink felgyorsulnak. A szervezet hozzászokik, habituálódik az ilyen szituációkhoz. A félelem ereje csökken, így több mentális kapacitásunk marad a helyzet tudatos felmérésére és döntéshozásra. A gyakorlással automatikussá vált technikák gyorsan előhívhatók. Fontos az is, hogy a valódi, megtörtént támadások edzésen történő feldolgozásával lesz egyfajta „forgatókönyvünk” az ilyen támadások menetéről, így egy valódi helyzetben a meglepetés, tehetetlenség és lefagyás kevésbé jelentkezik.
- Olyan önvédelmi technikákat érdemes tanulni, melyek nemcsak a küzdelemmel, hanem kommunikációs stratégiákkal is foglalkoznak. Az erőszakkal fenyegető helyzetek gyakran indulnak utcai, közlekedési szóváltásként. Az asszertív (önérvényesítő) verbális és non-verbális kommunikációval sokszor megelőzhető a fizikai küzdelem: a testbeszéd, a gesztusok, a másik személytől felvett távolság mind-mind a szavaknál beszédesebben árulkodnak a határozottságról, dominanciáról, vagy a félelemről, behódolásról és agresszióról. Nagyon fontos megtanulni az ilyen jelzések felismerését, irányítását!
- Hasznos lehet a vizuális imagináció: a különféle helyzetek képzeletben történő részletes, különböző sebességgel történő lejátszása is. A megfelelő hasi légzéstechnika alkalmazásával a szívritmus akár 30%-kal is csökkenthető stresszhelyzetben (Laur, 2008).

Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy az edzésnek vannak további, járulékos pozitív hatásai. Mivel ezek részletes tárgyalása nem képezi jelen cikk témáját, ezért csak említés szintjén utalnék rájuk. Az önvédelmi ismeretek növelik a személy önbizalmát, saját képességeibe vetett hitét. Ez többek között határozottabb (meta-) kommunikációs stílusban nyilvánul meg, mely önmagában is képes csökkenteni egy támadás valószínűségét. Mindenki számára megerősítő, és további fejlődésre serkentő érzés annak megtapasztalása, hogy képes olyan veszélyes helyzeteket, szituációkat megoldani, melyek korábban csak félelemmel és a tehetetlenség érzésével töltötték el. A résztvevők megtanulják irányítani reakcióikat, kontrollálni, és megfelelően felhasználni agresszív energiáikat, ami a hétköznapi problémamegoldásban is segítség lehet. Az edzésre járók valódi közösséget alkotnak, barátságok szövődnek, a résztvevők az edzésen kívül is segítik, támogatják egymást. Végül – és ez is fontos szempont! – az edzés mozgásnak, sportnak sem utolsó, segíti az edzettség kialakulását és a fittség fenntartását.

Sok mindenről nem ejtettünk szót, ami, mégha nem is annyira szorosan, de az önvédelem témájához kapcsolódik. Az erőszakos helyzet utóhatásaira gondolok elsősorban. Arra, hogy egy ilyen szituáció – akár sikerült magunkat megvédeni, súlyos sérülést okozva a támadónak, akár áldozatai lettünk az erőszaknak – pszichológiai utóhatásai igen hosszantartóak és súlyosak lehetnek. A katonai pszichológus Grossmann (1995; idézi Secours, 2007) az ellenség megsebesítését, megsemmisítését okozó erőszakos viselkedés 5 szakaszát írta le. A sérülés okozását felszabadultság, a túlélés öröme követi. Ezután azonban bűntudat következik, mert egészséges emberek esetén működik egyfajta velünkszületett erőszak-gátlási mechanizmus, mely az empátia biológiai alapja. (Ez a képesség sérült látványosan a pszichopatáknál. Lásd: Blair és mtsai, 2005) Emiatt elkerülhetetlenül negatív érzelmeket élünk meg, ha valakinek fájdalmat, sérülést okoztunk, vagy elvettük az életét. A bűntudatot a racionalizálás és végül az elfogadás követi. Az ellenkező kimenetel esetén – ha tehát áldozatokká válunk – az utóhatások gyakran öltik a poszttraumás stresszbetegség formáját. A traumát átélt áldozat (bántalmazott nő, gyerek, katasztrófa túlélője, háborús veterán) hónapokkal később is újraéli a traumát: kényszeres gondolatok, álmok formájában (Frances és Ross, 2005).

A bemutatott tények és adatok alapján az önvédelemre egyfajta folyamatként is tekinthetünk mely a tanulási szándék megfogalmazódásától az előzetes felkészülésen, gyakorláson át vezet – az esetek kisebb részében – a tényleges önvédelmi szituáción át (a maga összetett idegi és pszichológiai történéseivel) az utóhatások feldolgozásáig terjed. Testi épségünk megóvása mellett az önvédelem és küzdősport tanulása, űzése számtalan olyan „pozitív mellékhatással” jár, mely magyarázattal szolgál arra, hogy miért érdeklődnek egyre többen az ilyen stílusok iránt.

Irodalomjegyzék

Atkinson, R. L., Atkinson, R. C., Smith, E. E., Bem, D. J. (1997). Pszichológia. Osiris Kiadó, Budapest.
Baddeley, A. (2003). Az emberi emlékezet. Osiris Kiadó, Budapest.
Blair, J., Mitchell, D., Blair, K. (2005). The Psychopath. Emotion and the Brain. Blackwell Publishing Ltd, Oxford.
Blouin, J-C., Inglis, T. J., Siegmund, G. P. (2006). Startle responses elicited by whiplash perturbations. Journal of Physiology, 573.3, 857-67.
Boger, J. (1997). A kommandósok fegyverei. Zrínyi Kiadó, Budapest.
Carlsen A. N., Chua, R., Inglis, T. J., Sanderson D. J., Franks I. M. (2009). Differential Effects of Startle on Reaction Time for Finger and Arm Movements. Journal of Neuropsychology 101, 306-314.
Cobb, E. (2008). Psychology of Survival. Meibukan Magazine, 10, 11-15.
Czigler I. (2003). Figyelem és percepció. Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen.
Eysenck, M. W., Keane, M. T. (2003). Kognitív pszichológia. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.
Frances A., Ross, R. (2005). DSM-IV-TR esettanulmányok. Lélekben Otthon Kiadó és Szolgáltató Bt, Budapest.
Goleman, D. (1997). Érzelmi intelligencia. Háttér Kiadó, Budapest.
Hochheim, W. H. (é.n.). Hick’s Law? Reaction time in combat. Letöltve: http://www.hockscqc.com/articles/hickslaw.htm Letöltés ideje: 2010. 02. 28.
Holand, S., Girard, A., Meyer-Bisch, C., Elghozi, J. L. (1999). Cardiovascular responses to an acoustic startle stimulus in man. Archives des maladies du coeur et des vaisseaux, 92(8), 1127-31. [absztrakt]
Laur, D. (2008). The Anatomy of Fear and How It Relates To Survival Skills Training. Meibukan Magazine, 10, 40-49.
Molnár M. (2001). A pszichofiziológia alapjai. In: Oláh A., Bugán A. (szerk.) Fejezetek a pszichológia alapterületeiből. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest.
Németh A. (2003). A pszichiátria neuroanatómiai alapjai. In: Füredi J., Németh A., Tariska P. (szerk.) A pszichiátria magyar kézikönyve. Medicina Könyvkiadó RT, Budapest.
Nijhuis, L. B. O., Janssen, L., Bloem, B. R., van Dijk, J. G., Gielen, S. C., Borm, G. F., Overeem, S. (2007). Choice reaction times for human head rotation shortened by startling acoustic stimuli, irrespective of stimulus direction. Journal of Physiology, 584.1, 97-109.
Oatley, K., Jenkins, J. M. (2001). Érzelmeink. Osiris Kiadó, Budapest.
Quevedo, K., Smith, T., Donzella, B., Schunk, E., Gunnar, M. (2010). The Startle Response: Developmental Effects and a Paradigm for Children and Adults. Developmental Psychobiology, 52, 78-89.
Secours, K. (2007). The Psychological Cost of Harm. Meibukan Magazine, 9, 35-39.
Urbán R. (2001). Az érzelem és motiváció pszichológiájának vázlata. In: Oláh A., Bugán A. (szerk.) Fejezetek a pszichológia alapterületeiből. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest.
Valls-Solé, J., Rothwell, J. C., Goulart, F., Cossu, G., Munoz, E. (1999). Patterned ballistic movements triggered by a startle in healthy humans. Journal of Physiology, 516.3, 931-38.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

sabre 2010.03.03. 10:53:07

Lássuk csak. Ugyan, nem vagyok pszichológus, de foglalkozom az elme működésével és a testre (valamint az eseményekre) való hatásával. Harcművészettel szintén. Véleményem szerint picit megint túl lett bonyolítva a probléma - bár elismerem, hogy nagyon tudományos, és szaxerű kis irománnyal van dolgunk. Azonban a megoldás jóval egyszerűbb és nem kell hozzá pszichológiai diploma sem. A hiba az alapoknál van. A szerző sztorija a következő:

" Képzeljük el a következő jelenetet: egy kellemes vacsora, mozi vagy színház után egy néptelen utcában sétálunk hazafelé. Nyugodtak, kellemesen ellazultak vagyunk, gondolataink messze járnak... "

A hibát a második mondat második fele tartalmazza. Úgy gondolom, hogy még csak harcművésznek sem kell lenni ahhoz, hogy egy néptelen utcán (vagy bármilyen potenciálisan veszélyes helyszínen vagy szituban) NE JÁRJANAK messze a gondolataink. Inkább próbáljunk a környezetre és az abban végbemenő változásokra figyelni. Ebben az esetben jelentősen lecsökken a "váratlan"-nak nevezett események száma, és az ezek által okozott meglepetésből adódó ijedtség, stressz, lebénulás is.
Szerintem az alapok itt kezdődnek. Ezt a hozzáállást kell először magunkévá tenni. És azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy a környezetünkre irányuló folyamatos figyelmet nem csak a veszélyhelyzetekben célszerű alkalmazni, ugyanis nem mindig tudjuk, hogy egy adott helyzet rejt-e magában veszélyeket. Ezért igazából mindig, minden helyzetben érdemes fenntartani a figyelem állapotát.

Válasz erre 

skru 2010.03.03. 11:17:06

sabre: ez nem harcművész hozzáállás, hanem paranoid. életszerűtlen és természetellenes.

A cikk maga tökéletesen igaz, kötelező olvasmánnyá kéne tenni.

Válasz erre 

commandante 2010.03.03. 11:21:41

@sabre: ha csak nem vagy cserkész (aki mingig résen van) :)), akkor te is abba a 99.99999%-ba esel akik nem tudnak folyamatosan figyelni. Persze törekedni kell erre, de lehetetlen, az emberi agy már csak ilyen. Bármi élmény el tudja a gondolataidat terelni akár ha csak kis időre is.
Ilyenkor a gyors reagálás mellett megelőzésképp segíthet a határozott fellépés, vagy erőt sugárzó megjelenés, mert erre nem kell folyton figyelni, és távol tarthatja a támadók jelentős részét. (gondolom emiatt rohangál az a sok kigyúrt, félelmetes külsejű, lágylelkű ember az utcán:)) )

Válasz erre 

lüke 2010.03.03. 11:47:04

jaj régi mondás:
mérges embernek nem lehet igaza
persze más kérdés,hogy aki dühjében elveszti a fejét az mire alkalmas...........

Válasz erre 

kitvalasztanal.hu - Választási tippért notebook! · http://www.kitvalasztanal.hu 2010.03.03. 11:54:45

@sabre: Az Avatár után konkrétan arra se emlékezte mmerre mentem, nemhogy figyeljem ki ugrik ki a bokroból :)

Válasz erre 

birorichard36 · http://cinemablog.blog.hu/ 2010.03.03. 11:59:17

alapos, lelkiismeretes munka! gratulálok!

Válasz erre 

birorichard36 · http://cinemablog.blog.hu/ 2010.03.03. 12:03:20

@sabre: hát a félelem szubjektív. előfordul, hogy az ember olyan lelkiállapotban van, hogy még a legóvatosabbika, sem figyel, mert valami erős érzelmi hatás érte (jól sikerült randi, király film, új munka, stb. csak hogy a jókat említsük).
az már más kérdés, hogy a figyelemfenntartást gyakorlással tudatossá lehet tenni nyugodtnak látszó környezetben is, de ez nem automatikus, uh. a lelkikel "messzejárás" megállja a helyét, főleg, ha még nincs rossz tapasztalata az egyénnek.

Válasz erre 

kapszaicin 2010.03.03. 12:03:33

engem már támadtak meg fényes nappal az utcán, létezik az a mondás, hogy lepereg előtted az életed stb. de közben élesen résen van az ember, bármire képes vagy, és a támadód nagyobb biztonságban érzi magát veled szemben, lehet hogy nem lesz képes olyan mértékű válaszreakcióra, mint amit te tudsz véghezvinni, hiszen a te adrenalin szinted valószínűleg magasabb, mint a támadóé vagy támadóké..késes támadásnál hátrálva időtnyerni a legfontosabb, hogy tudd mit akarsz csinálni.

Válasz erre 

2010.03.03. 12:05:20

bár csak öt percre lakom a körúttól, de a nyolckerben. este egyszerűen nem tudok másra gondolni az utcán hazafelé, hogy mikor szólít meg valaki. akkora meglepetés nem érhet, mint ha közben thai lányokon járna az eszem. szóval aki olyan helyen lakik, ahol nagyobb esély van a fent leírt szituációra, az alapból egy enyhén stresszes állapotban van.

Válasz erre 

chuck-d 2010.03.03. 12:29:44

@sabre: azt hiszem eddig felelőtlenül nem figyeltem azt a pókot a sarokban, ami itt a gépem fölött van. meglehet nem is él már egy ideje, de azért mostantól szigorú szemmel készülök rá, hogy mikor ugrik rám. pillanatnyilag ő a környezetem :]

Válasz erre 

WildBear 2010.03.03. 13:04:59

@sabre: tökéletesen igazad van !
Utcán járás-kelés közben sem árt, ha "nyitva van a szemünk".
Villamoson sem.
Kihalt utcán hazafelé az én kezem is a gumigolyós fegyveren van. Ez nem paranoia.

Válasz erre 

Szeptim 2010.03.03. 13:10:07

csináljatok már egy "hogyan védekezzünk az análfűrész ellen" posztot

Válasz erre 

nitro1 2010.03.03. 13:28:29

Inkább egy olyat, hogy hogyan védekezzünk a trollok ellen. De inkább ne is. Eme hozzászólás törölhető az előzővel együtt. :-)

Válasz erre 

helota (törölt) · http://www.bibliotecapleyades.net/biggestsecret/biggestsecretbook/images/biggestsecretbook42.jpg 2010.03.03. 13:29:28

Tizenéves koromban egy ideig én is féltem a kihalt utcákon éjszaka, amíg rá nem jöttem, hogy akiktől én féltem azok igazából tőlem féltek. Azóta nem félek, és otthon érzem magam az éjszakában.

Válasz erre 

RAMBO · http://szolo.blog.hu 2010.03.03. 13:30:50

jó cikk

Válasz erre 

Makumba4 2010.03.03. 15:48:11

Évekkel ezelőtt hazafelé ballagtam egy szombat délután a Kőbányai úton. Átengedett az egyik sarkon egy Audi, majd bekanyarodott a benzinkúthoz, és elkezdett az anyósülésről kiszálló figura felém anyázni. Mivel fogalmam sem volt, mit akar, jobbnak láttam hülyének tettetni magam, és eloldalogni. Nem jött be, beugrott a kocsiba, és utánam eredtek. Amikor utolértek a buszmegállóban, kiszállt a jobb hátsó ülésről egy fukszos kis hülyegyerek, és elkezdett kóstolgatni. Az ajtó nyitva maradt, és hallottam, hogy bent röhögnek, és hívják vissza. Végig az járt az eszemben, hogy ha a hátsó ülésről szállt ki, akkor feltehetően az első kettőn ülnek. Hallottam is a hangjukat, röhögtek és hívták vissza. Vagyis hárman vannak. Nem volt egy nagyon sűrű gyerek, de az járt a fejemben, hogy ez egy lesötétített Audi, még ha le is csapom, két másikkal már nem bírok el. Eközben zajlottak az események, meg akart ütni, védtem, a táska lecsúszott a vállamról, lerántva a kezemet, a második pofont így már akadálytalanul benyeltem. Lerántottam a szemüvegem, nehogy az okozzon kárt bennem, de más nem történt, mert elmentek. Egyszóval: az agyam végig mérlegelt, mivel járok jobban, hidegen, de gyorsan. Az is igaz, hogy nekem volt időm felmérni a helyzetet, mert azért ez percekig tartott, és ne ma sötétből ugrott a nyakamba valaki.

Válasz erre 

ghostbear 2010.03.03. 19:40:47

@Makumba4: Veszélyes dolog lehet egy balhé következménye.De még veszélyesebb ha küzdelem helyett erre koncentrál az ember..i.e.234.Cunimisi Kakimoto

Válasz erre 

ghostbear 2010.03.03. 20:05:54

@WildBear: Igen,ha melegszik a helyzet én is megragadom a zsebemben lévő éppen aktuális testőrt..hamarabb lehet használni ha ráhangolódunk avval,hogy kézbesimul.(amúgy hello mackótestvér)

Válasz erre 

ghostbear 2010.03.03. 20:17:49

A természetes reflexek jó dolgok,de néha gátolják egy harci szituáció helyes megoldását.Tompítható a reflex okozta stressz,hidegfejjel dönt az ember,ha néha két meditáció közt elmélkedik az ember arról,hogy lehet hogy úgy is meg van írva előre minden,akkor meg minek kulázni?Vagy az általunk kívánt halálnemről is lehet elmélkedni.Persze csak akkor ha felfogjuk,hogy a halál biztos,és nem egyfajta szerencsétlenség,hanem tök természetes dolog.Csak a formája nem mindegy..

Válasz erre 

WildBear 2010.03.04. 11:21:26

@ghostbear: üdv Medve kolléga,
Te mit hordasz magaddal ?

Válasz erre 

boar 2010.03.04. 13:04:34

Nagyon tetszett a cikk! 8 éve hagytam abba a küzdősportot, de minél többet olvasom a blogot annál eősebb az elhatározás, hogy újrakezdjem.

Válasz erre 

ghostbear 2010.03.04. 13:37:46

@WildBear: Nézzük.Nadrágzseb native(annyi fotót csináltatok másutt róla,hogy vettem egyet,előtte crkt ichi volt),jobb kabátzseb tw1000,amúgy meg tokban(fobus)lapul egy hw 37-es,pepperrel tele.Sajnos botor módon eladtam a twinny derringeremet,pedig régi,fekete darab volt.Most meg hiányzik:(Erdőn mezőn mora 2000,meg röhm rg 89 jó régi..Ja meg a sétapálca..

Válasz erre 

ghostbear 2010.03.04. 13:52:13

@WildBear: Otthon van még egy vadiúj dobozos spyderco delica 4,zöld nyelű,de sajnálom használni.Meg egy rakat más is.Pecsába anno vettem egy Helle kést bőrtokkal,kis pengéjű borotva-600ft ért..

Válasz erre 

WildBear 2010.03.04. 15:15:14

@ghostbear:
Részemről: pisztolytáskában Arminius HW37, zsebbe csíptetve Spyderco Military vagy övön hátul vízszintesen Mora Craftline, táska oldalzsebében Onesta, kabátzsebben Pepper spray.

Válasz erre 

ghostbear 2010.03.04. 15:44:24

@WildBear: Nézegettem én is a militaryt..amúgy szép összeállítás.gratulálok.nekem a kocsiban még van egy rakat ilyen-olyan bicska,tokban egy tramontina machete,meg két csajniz maglite utánzat,buzogánynak megteszi.Ja meg egy vaquero crkt.

Válasz erre 

Ben77 2010.03.04. 20:37:04

@ghostbear: A hw "csak" pepper vagy vegyesen cs? Az erdőjáró rg89(s?)gázos vagy gumis?
Egy pepper deoért (közterületen)is annyi a szabálysértés összeg kb. mintha egy vipus vagy 8cm-nél hosszabb penge van az embernél?
Hogy okosodjam :)

Válasz erre 

ghostbear 2010.03.04. 20:55:04

@Ben77: Most csak pepperes a hw37.Az rg 89 gázos,szerintem állatra jobb,célozni sem kell annyira,gyorsabb a válaszlépésünk imigyen.A szabálysértési összegekről nem tudok nyilatkozni.Egy viperáért jobban feljelentenek,vagy elkobozzák,jó lesz hazulra..sprayre szerintem csak szóban figyelmeztetnek.Nem foglalkoztatnak a jogszabályok,ebből a szemszögből nézve nemkívánatos államplgár vagyok,mert ha önvédelmi szitu van nem is érdekel hogy vannak..inkább megmentem mások vagy a saját irhámat úgy hogy leültetnek,mint hogy valami primitiv homo erectus áldozata legyek..

Válasz erre 

Ben77 2010.03.04. 21:01:08

@ghostbear: Jobb élni mint félni :)

Válasz erre 

ghostbear 2010.03.04. 21:12:35

@Ben77: Jaja:)jobb ülni mint halni..

Válasz erre 

Beren 2010.03.04. 22:25:42

Kicsit az előző késes postra reagálnék, de nem teljesen off :o)
Kipróbáltuk a késes támadást edzésen. Sajnos többször is meghaltunk. Ha van valamennyi tér, akkor a lerohanós szurkálás ellen lehet folyamatos blokkokkal védekezni, hátrálva. Sajnos a passzív védekezés során előbb utóbb mindíg meghaltunk. A kezet megfogni, kulcsolni őrült nehéz, okos támadó nem hagyja ott, hanem mindíg visszarántja és újra szúr, más szögből. Viszont, ha sikerül ráfogni, meglepően könnyű volt valamilyen elvezetést, földrevitelt végrehajtani.
Feltűnő volt viszont, hogy a kés hatótávolsága támadáskor általában belül volt egy egyenes ütésén, tehát igen jó eséllyel lehetett mondjuk ballal védve a szúrást, jobb egyenessel orrba verni a támadót, aztán rögtön hátralépni és bontani a távolságot. Szemből az első térd is támadható volt.
A konklúzió az, hogy hátrálni, blokkolni és kontra ütésekkel kell próbálkozni. Kéz után kapkodni, esetleg valami karkulcsot csinálni nem javasolt, csak akkor lehet, ha a támadó elvakultan tolja előre a kezét a szúrásba, vágásba, vagy már eléggé szétmázoltuk az orcáját pár ütéssel és elbágyadt.
Ehhez persze hozzájön, hogy könnyű edzésen játszani a Janit, éles kés, éles szituációban egészen más.. Azért érdekes volt és szeretném folytatni.

Válasz erre 

Bambusznyárs · http://fighter.blog.hu 2010.03.04. 22:49:46

@Beren: Örülök, hogy kipróbáltátok edzésen.
Az "eredményeitek" egy része egyezik az éles késes helyzetekkel foglalkozók véleményével.Ha lesz még edzés élmény írd meg azt is!
Nemsokára jön késes post folytatása.A harmadik vagy negyedik postban lesz szó az edzőtermi gyakorlásról is.

Válasz erre 

chuck-d 2010.03.06. 00:44:09

@Beren: volt a "késen" valami jelölőfesték is? mert mielőtt közelről "összeszúrkál" minket az, aki ezt imitálja meglehet, hogy elkapjuk, de olyan vágásokkal a kezünkön, hogy azzal éles helyzetben már nem fognánk semmit. de tényleg hasznosak az ilyen tesztek, csak így tovább.

Válasz erre 

ghostbear 2010.03.06. 15:48:20

@WildBear: Nézd mán chuk-d milyen linkeket ajánl a bear nicknévvel kapcsolatban..

Válasz erre 

chuck-d 2010.03.06. 18:25:01

@ghostbear: és még én vagyok mimóza. te is jó "gyerek" lehetsz, "barátom".

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: