Kikerülni a veszélyt

2010.05.03. 14:28

A posztban arról lesz szó, miért és hogyan kerüljük el az időben felismert veszélyhelyzeteket. A veszély elkerülésének lényege, hogy normál utcai viselkedésünkből a “veszély esetén való viselkedés” üzemmódba szinte automatikusan, egyetlen pillanat alatt át tudjunk váltani, amint egy veszély jeleit mutató szituációt érzékelünk. (Lásd az előző posztot a háromszögszabályról!)

Erre azért van szükség, mert ha fel is ismertük a lehetséges bajt, de nem kezeljük a helyén, hanem a normális életünkből hozott (és ott jól működő), ezerszer megszokott rutinunkból reagáljuk le, mintha normális emberekkel, és nem bűnözőkkel lenne dolgunk, akkor az a pénzünkbe, de legrosszabb esetben akár az életünkbe is kerülhet.

Az előző posztban szereplő példát folytatva: megpróbálhatjuk a bennünket a bevásárlóközpontban figyelő, háromfős társaságot a tömegben lerázni, és egy távolabbi kijáraton távozni. Könnyen lehet, megunják, hogy bennünket kövessenek, és más, kevésbé figyelmes áldozat után néznek. Taxit is hívhatunk közvetlenül a bejárathoz, vagy egyszerűen odamehetünk egy biztonsági őrhöz, és segítséget kérhetünk tőle, vagy csak úgy csinálhatunk, mintha segítséget kérnénk. Extrém esetben azt is mondhatjuk, úgy láttuk, mintha kés vagy bomba lenne annál a társaságnál stb…

Nézzük meg még egy, nagyon gyakran hibásan lereagált veszélyhelyzet:

Egy zajos, furcsán viselkedő, estleg várakozó, bennünket szemmel tartó társaság irányába haladunk az utcán, hogy elérjük az úticélunkat. Itt már fel kellene ismernünk, hogy ez esetleg nem egy “normál” szituáció, és ennek megfelelően fejben átkapcsolni a “veszély esetén való viselkedés” üzemmódba. Ezzel szemben mi elfordítjuk, vagy leszegjük a fejünket, nem nézünk rájuk, hanem változatlanul irányukba gyaloglunk, mondjunk a kocsink, a buszmegálló vagy a bolt felé. Ilyenkor egyre közelebb kerülünk az illető(k)höz, mert azt hisszük, hogy ezzel a magatartással nem adunk okot az agresszióra, sőt elkerüljük azt.Úgy érezzük, hogy így sikerülni fog az utca érdektelen és passzív díszletébe süllyednünk.

Ez a reakció helyes lenne, és működne is a normális életszituációkban, normális emberekkel, akiknek az esetleges agresszióját megelőzheti, ha elkerüljük a dominanciára utaló szemkontaktust. Bűnözőkkel szemben azonban a legkevésbé sem hatásos módszer, mert nekik az a céljuk, hogy anyagi vagy egyéb okok miatt megtámadjanak bennünket. Itt teljesen értelmetlen ez a magatartás, sőt ez egyike a támadást kiváltó viselkedéseknek, hiszen látszik, hogy vagy figyelmetlenek vagyunk, vagy már eleve behódolt a magatartásunk, ami azt jelzi, könnyű és valószínűleg ellenállás nélküli áldozatok leszünk.

Nézzük, hogy mi is az a “szupertitkos” eljárás, amit érdemes ilyenkor követnünk?

Ha bekerülünk a lehetséges áldozatok területi vonzáskörébe, akkor a trükk a szituáció korai felismerése és elkerülése. Ha elég távolról felismerjük a bennünket feltételezhetően veszélyzetető személyeket, legtöbbször lehetőségünk van rá, hogy egyszerűen átmenjünk a túloldalra vagy egy másik utcába, vagy ha más út nincs (pl. egy aluljáró esetében), visszaforduljunk arra, amerről jöttünk. Ennyi legtöbbször elég is szokott lenni, hogy elejét vegyük egy támadás kialakulásának.

Ennyi az egész? Hol marad a romantikus, hősies megoldás? Nem okoz ez a viselkedés néha kellemetlenséget?

De igen, ez pontosan azt jelenti, hogy némely esetben, kénytelenek vagyunk megváltoztatni a terveinket, kerülő utat választani, később elindulni valahonnan (míg elvonul a veszély), vagy korábban elhagyni egy szórakozóhelyet, lenyelni egy utánunk vágott sértést, máskor taxit hívni, esetleg segítséget kérni. Ha ezeket a kényelmetlenségekre gondolatban felkészülünk, és gyakoroljuk is, az esetek nagy részében megelőzhetjük az ellenünk (és pl. párunk, gyerekünk ellen) irányuló erőszakos cselekmények kialakulását. Többet ér egy grammnyi megelőzés, mint egy kilónyi orvoslás!

Ne felejtsük el, hogy a sértett önérzetre, büszkeségre, szégyenérzetre vagy félelemre adott megszokott reakcióink egy valóban veszélyes helyzetben egészen más következményekkel járnak, mint a hétköznapi életszituációkban. Nemcsak egy rossz emlékű szóváltásra, hanem akár egy éltere szóló fizikai/lelki sérülésre, vagy akár a legrosszabra is sor kerülhet, ha előkerül egy kés is. (A késsel foglalkozó posztokat itt találják.)

Öszefoglalva: ha megtanuljuk felismerni a veszélyhelyzet három stációját, majd rögtön átkapcsolunk “veszély esetén való viselkedés” üzemmódba, fizikailag (is) eltávolodva ezeketől a helyzeteketől, máris hatalmas lépést tettünk a biztonságunk, önvédelmünk érdekében!

Bizonyos esetekben a felismerés és az elkerülés nem elegendő. Ilyenkor az erőszakos cselekménysor öt lépésenek ismeretében, ennek első három fázisában, még mindig fizikai kontaktus nélkül, pusztán viselkedésünkkel meggyőzhetjük a támadót, hogy nem mi vagyunk a legkönnyebb célpont. Ezzel arra ösztönözzük, hogy elkerüljön bennünket, és más, könnyebb célpontot válasszon. Erről egy későbbi posztban lesz szó.

Mint legtöbbször, most is Marc MacYoung írásaira támaszkodtunk.

A figyelmesebb olvasó itt lentebb észreveheti, hogy mi is felszálltunk a facebookos like-vonatra, úgyhogy nyomogassák szorgalmasan a gombot, így még többekhez eljuthatnak ezek az egyszerű, legtöbbször erőszakmentes, de annál hatásosabb önvédelmi ismeretek!

A bejegyzés trackback címe:

http://fighter.blog.hu/api/trackback/id/tr411971247

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Oppenheim · http://mentok.blog.hu 2010.05.03. 19:46:49

Ismét egy hasznos poszt.
A mindennapi civil életben szerencsére nem sűrűn kerülök ilyesfajta szituációkba. Egyszer volt, hogy épp hazatérvén nem volt mese el kellett mennem a vasúti pályaudvar mosdójába, igaz, ha lehet elkerülöm, nem egy biztonságos hely. Mikor mentem (siettem) be, már láttam, hogy 2 kisebbségi (az állomás permanens lakói) kinézett és elindult a wc-re. Azt hiszem ekkor kapcsoltam “veszély esetén való viselkedés” üzemmódba, de nehogy már ne mehessek el könnyíteni ott és akkor ahová és amikor szeretnék.

Ahogy éreztem, be is találtak, egy a bejáratnál, egy közvetlenül mellettem. Na ekkor az üzemmód megszűnt létezni és veszettül a lehetőségeimet kezdtem mérlegelni. :)

Már éppen azon voltam, hogy akkor "kezdeményezek", mikor a szatyrából előkerült egy... parfüm :) Kérdezték kell-e, olcsó. Mondtam: kösz, nem. Kisétáltam és megkönnyebbültem két értelemben is:)

indapass90210 2010.05.03. 19:56:18

Őszinte elismerésem a posztnak és magának a blognak is (nem beszélve a szerzőiről). Az egyszeri ember azt hihetné, hogy itt verekedni tanítanak, de nem. Le a kalappal!

bigyibogyo 2010.05.03. 19:59:35

@Oppenheim: Engem egyszer 3-4 Martenses, gyakorlós , bomberes, satu részeg kopasz állt körbe. Aztán megkínáltak piával :)

EsGé 2010.05.03. 20:07:02

@Oppenheim: Nekem is volt hasonló élményem. Kb. 2-3 éve Szegeden mentem haza az albérletbe egy teljesen kihalt utcán, mögöttem meg jött egy nem túl bizalomgerjesztő kinézetű srác. Amikor mellém ért, felvette a tempómat. Már ez is egy kissé gyanús volt, egy tök kihalt utcán miért jön pont mellettem, miért nem előz meg? Amikor átmentünk a következő keresztutcán, intett egyet jobbra és füttyentett (hívta a társait), na akkor már tudtam, hogy gáz van. Utánna odafordult hozzám, kézfogásra nyújtotta a kezét és megszólított ("Szerbusz testvérem."). Gyorsan és hangosan elküldtem a kurv@ anyjába és átmentem az utca túloldalára. Amikor visszanéztem, ott tanakodott a két haverjával, ahol hagytam, de szerencsére nem jöttek utánnam. Gondolom, ők nem parfümöt árultak. :)

Oppenheim · http://mentok.blog.hu 2010.05.03. 20:14:49

@bigyibogyo: a kellemes meglepetés :)

Egyébként még pluszban annyit hozzátennék, hogy ilyen esetekben a "megfelelő" kommunikáció sokat tud segíteni. Persze van, hogy nem.

@EsGé: akkor ők jobban meglepődtek :) de végül is mit akartak?

Alikam 2010.05.03. 20:15:13

Jó a poszt, meg igaz is, részben. Valóban az a legrosszabb ha az ember ilyenkor leszegett fejjel bandukol tovább, egyrészt azt sem tudja, hogy jön a támadás, ha jön, másrészt meg tényleg behódol már előre.

Ennek ellenére én még egyszer sem fordultam vissza vagy mentem át az utca túloldalára.

Szerintem az néha rosszabb. Olyan, mint a kutya elől elfutni.

Ha észreveszik akkor egyrészt gondolhatják, hogy valami értékes van nálam.
Másfelől gondolhatják hogy akkor önvédelmi tudás vagy fegyver hiányában biztosan szenvedek, harmadsorban pedig akár még csak poénból is az ember után eredhetnek.

Én amondó vagyok, hogy ha csak nem közvetlen előttem szúrnak vagy ütnek le valakit, addig tovább kell menni, és oda oda pillantani, nem méregetni csak felmérni mégis mire lehet számítani illetve azért, hogy tényleg ne eleve behódoltként tekintsenek az emberre.

EsGé 2010.05.03. 20:21:39

@Oppenheim: Sztem aki a kezét nyújtotta, lefogott volna, a többiek meg nekem jönnek. Nem tudom, nem volt kedvem megvárni. :) Nem tennék rá nagy összeget, hogy csak el akartak adni nekem valamit, akkor csak megszólítottak volna valahol az utcán. Az, hogy követett, majd mellém jött , beintett a keresztutcába a társainak, majd utánna kapásból, tök ismeretlenként kezet akart fogni velem, ráadásul egy teljesen kihalt utcában, nekem ez túl gyanús volt. Bár lehet, h életem üzletét szalasztottam el, most már mindegy. :)

Oppenheim · http://mentok.blog.hu 2010.05.03. 20:30:21

@EsGé: :)
Azt hiszem nem vesztettél semmit. Egyébként ez is egy jó példa arra, hogy sokan mint egy jó gesztus kezet fognak az illetővel, stb. Alapjában nem szabad bízni senkiben sem, pláne aki kéretlenül odajön hozzánk, ez sokszor segíthet :)

Kopi3.14 2010.05.03. 21:07:05

Olyat nem lehetne, hogy dislike?

goodbear 2010.05.03. 21:35:06

Csak egy tipp, hogy ne legyen feltűnő a hirtelen megtorpanás, megfordulás: azt kell színlelni, hogy telefonhívást kapsz, majd "beszélgetve" elfordulni és elmenni másfelé/visszafelé, mintha közbejött volna valami. Messzebbről úgysem hallják, hogy tényleg csörgött-e a mobilod, közelről meg mondjuk csak rezgésre volt állítva. Jó nagy kerülővel másfelől megközelíteni az célt.

WonderCsabo 2010.05.03. 21:49:04

A cél nemes, de ez egy nagy nesze semmi fogd meg jól.

zazak 2010.05.03. 22:20:41

@goodbear: telefonhívást színlelsz? Akkor a telefonodat biztosan ellopják tőled :)

Bambusznyárs · http://fighter.blog.hu 2010.05.03. 22:27:53

@goodbear:Igen ez nagyon jól működő trükk!
A másik hasonló módszer, hogy ha van a közelben egy bolt akkor betérünk oda, és mintha eleve ide készültünk volna, veszünk egy üveg sört(alkoholmentes is lehet) vagy bort(jól megmarkolható nyakút) majd bele-bel kortyolva és jól láthatóan lengetve visszaindulunk abba az irányba ahonnan jöttünk.ez egyszerre két dolgot is mutat: Látszik hogy nem betojtunk, hanem ez volt az eredeti célunk és hogy van mivel védekeznünk.
--------------------
@goodbear:Csak egy tipp, hogy ne legyen feltűnő a hirtelen megtorpanás, megfordulás: azt kell színlelni, hogy telefonhívást kapsz, majd "beszélgetve" elfordulni és elmenni másfelé/visszafelé, mintha közbejött volna valami. Messzebbről úgysem hallják, hogy tényleg csörgött-e a mobilod, közelről meg mondjuk csak rezgésre volt állítva. Jó nagy kerülővel másfelől megközelíteni az célt.

Bambusznyárs · http://fighter.blog.hu 2010.05.03. 22:30:45

@WonderCsabo:
Köszönöm a kritikát! való igaz, hogy a témában jártas utcai összetűzést megélt embereknek ez semmi újat nem jelent.A cél az volt, hogy egyszerű, instant használható módszert mutasson be.Jellemzően az utcai támadások is elég egyszerű forgatókönyv szerint mennek.

Chieftec 2010.05.03. 22:48:19

grat a bloghoz! imádom ezeket az önvédelmis cikkeket. jól írtok.

durván 8-9 éve (olyan 15-16körül voltam) odajött hozzám kettő rétinéger "Hello testvérem" üdvözléssel, mobilt akartak eladni (ekkor már tudtam hogy nem lesz jó vége) és a válaszom nem a "nem kell kösz" hanem a "nincs pénzem, nem tudok venni" volt, full komoly arccal. Aztán rátértek a lényegre hogy van e mobilom, mondtam hogy nincs csóró vagyok (volt mobilom). Aztán végül lekoptak. Manapság mondjuk már nehezen hihető hogy nincs valakinek telefonja..

jah és még valami, ha valaki már odajön hozzád és gyanús, sose állj meg, én legalábbis nem szoktam leállni,figyelek rá, de nem állok meg.

Beren 2010.05.03. 23:42:09

Nehéz elfogadni ezt a behódoló stílust, de tény, hogy egyértelmű előnyei vannak.
Én szerencsés voltam eddig ilyen esetekben, mert mindíg elmentem mellettük és béke volt, vagy csak el akartak adni valamit. Kínomban azt szoktam csinálni, hogy kicsit kihúzom magam, (csak pont annyira, hogy ne pöffeszkedés legyen és a hasamra még rá tudjak feszíteni) és megpróbálok úgy nézni el mellettük, mintha valami fontos lenne az utca végén. Vakarom az orrom, hogy fent legyen a kezem, közben meg periférikus látással igyekszem figyelni a rosszarcúakat. Persze ettől még hátulról simán kicsinálhatnak mire észerevenném, tudom..

goodbear 2010.05.04. 05:43:02

@zazak: Régen rossz, ha olyan közel vagy, hogy a telefonodat el tudják lopni. Ennél azért kicsit hamarabb kell kapcsolni.

Az a jó a "telefontrükkben" hogy nem kell semmi más hozzá, bolt, etc., bármikor alkalmazható. Ráadásul látják, hogy esetleg tudsz segítséget kérni a másik féltől.

Csabi. 2010.05.04. 09:16:57

Grat a bloghoz!
Sztem az utca túloldalára átmenés vagy visszafordulás csak gerjeszti a támadási hangulatot. gyöngeséget mutat és máris adja a jelet - hogy egyenlőre még ráadásul indokolatlanul - de fél az illető. annál inkább nyeregben érzi magát a másik.
A támadni akaró gyökereken nem lehet ésszel kifogni.

Másrészt azt vettem észre, hogy legtöbbször ezek hang emberek és a legvégén kerülik, hogy fizikai tettlegességig fajuljon valami. Talán mert ők már többet verekedtek életükben(?), és tudják hogy egy 50kilós nő is simán legyűri őket ha képzett, és ezt külsőre nem tudják megítélni.

Kívánom h senkinek ne legyenek kellemetlen találkozásai.

nyílméregbéka 2010.05.04. 09:57:14

De honnan lehet felismerni, hogy a társaság, akitől megijedek, tényleg támadni akar?
Mert lehet, hogy sarkon fordulok egy félelmetes(nek látszó) csapat miatt, közben azok csak diszkóba induló kis gimnazisták, balhás szándék nélkül?
Ugyanakkor ha egy csoport tényleg ki akar rabolni, lehet, hogy pont nem utalnak erre a magatartásukkal, hanem normális embernek álcázzák magukat, majd mikor odaérek, hirtelen rám vetik magukat.
Tehát minden 3 főnél nagyobb sereget elkerülhetnék.

nitro1 2010.05.04. 11:08:23

Telefonos trükk kibővítése: "-Merre vagytok?...Ja? Jó. Egy perc és ott vagyok."

д · http://www.hovane.blogspot.com/ 2010.05.04. 11:26:16

jó lett a poszt, örülök, hogy megírtátok :)

Alikammal részben egyet értek, bár én azt mondanám inkább, hogy szituáció, és egyed függő a dolog, hogy mikor mi a helyes megoldás.
minden helyzetre, minden emberre nincsen mindig működő trükk, ötlet, megoldás.

külön örülök én is annak, hogy arra hívjátok fel a figyelmet, hogy hogyan kerüljék el az emberek a gázos szituációkat.
a temető hősökkel, és büszkékkel van tele.

egyet viszont megemlítenék: nem szabad szemezni egyik emberrel sem. a szemkontaktust kerülni kell.

Bambusznyárs · http://fighter.blog.hu 2010.05.04. 12:04:03

@nyílméregbéka: Két részben válaszolnék: Ha egy zajos gimnazista társaságtól ok nélkül megijedsz és másfelé mész, nem fogsz megsérülni, tehát nem hibás a viselkedés, csak kicsit csiszolni kell, a helyzetfelismerést.Ha nyitott szemmel jársz 2-3 alkalaom után biztos megismered majd, hogy csak Buliba induló srácokról van szó. Amúgy 3-4-5 részeg tini ugyan úgy szétcsaphatja az arcunkat, ha ez a céljuk, mint bármilyen felnőtt.
Ahhoz, hogy felismerj egy készülődő támadást, elsősorban a megérzéseidre és eddigi tapasztalataidra kell támaszkodni.

Ha egy csoport tényleg ki akar rabolni, akkor mindig vannak jelek .Pl. olyanokat látsz, hogy 2 vagy több ember együtt érkezik pl. egy parkolóba vagy játszótérre ,majd szétválnak és úgy csinálnak mintha nem ismernék egymást, akkor érdemes lelépni. Ugyanígy ciki, ha férfiakból álló társaság egy olyan helyen várakozik ami mellett biztosan el kell haladnod, és közben téged figyelnek. Ha ráadásul nem úgy viselkednek mint akiknek konkrét dolguk van, hanem csak lógnak, akkor Ilyenkor valószínű, hogy direkt kerestek taktikailag olyan helyet ahova besétál az áldozat és körülvehetik.Itt is lépni kell. később ezekről a szituácikról is írok majd postot
-----------------------------
@Csabi.: Néha tényleg generálhat támadást, de legtöbbször egy határozott elkerülő manőver és a megfelelő távolság megtartása elegendő. A támadó mindig könnyű áldozatot keres, aki lehetőleg figyelmetlen.Ha te nem vagy figyelmetlen, máris megbuktál az ő vizsgájukon ami ugyan olyan jó hír mint az AIDS teszten a negatív lelet.

nyílméregbéka 2010.05.04. 15:23:20

@Bambusznyárs: Kösz a választ!
Hálistennek még nem történt velem ilyesmi, konfliktuskerülő, mondhatni gyáva vagyok, de jobb félni, mint megijedni.

bistyu · http://www.papirparbaj.hu 2010.05.04. 16:01:40

egyetértek! nagyon színvonalas és hasznos ez a blog! így tovább!
a véleményem az, hogy sokat számít az, hogy az adott egyén áldozatnak látszik-e. ha magabiztosan és éberen viselkedsz, azt egyből látják rajtad (van hozzá szemük) és nem viszik véghez a tervüket. azonban, ha látják, hogy tele a gatya, akkor bajban vagy.

Rendesember 2010.05.04. 16:37:45

Egyet tudok ajánlani:ha kimentek az utcára, nézzetek ki mindenkinél szarabbul, akkor nem keltitek fel a figyelmet. Lehet még kóbor kutyának, vagy utcaseprőnek is álcázni magunkat. A legjobb a kutyagumi álca, de az egyszerű papucsállatka sem rossz. :) Amúgy az ember vagy tudja kezelni a helyzetet, vagy nem, vagy szerencséje van és elkerüli a baj.

waccamár 2010.05.04. 18:46:41

Szerintem ez a kikerülős-téma annyira nem jó... Persze, ha már messziről látjuk, ki lehet kerülni, de ha már bizonyos távolságon belül vannak, és balhét akarnak, akkor még inkább utánad mennek, ha átmész az utca túloldalára.
Szerencsére nekem még verekedésem nem volt, sok balhét megúsztam kidumálással, bár ez annak is köszönhető, hogy nem nagyon balhés társasággal kerültem össze. Amit én szoktam ilyenkor csinálni, az az, hogy kihúzom magam, egyenesen előre nézek, nem rájuk, de nem is a földre, magabiztosan viselkedek, és akkor ÁLTALÁBAN hozzám sem szólnak... Volt olyan is, hogy egy hangos, látszólag kötekedő társaság (4-5) el is hallgatott mikor elmentem mellettük. Kicsit szigorúbb tekintet, mintha semmi sem érdekelne, nekem ez szokott bejönni. Persze bennem van a para, legtöbbször kezem már ökölben, amit lehet ha látnak, még inkább elmegy a kedvük a balhétól. Nem vagyok egy nagydarab gyerek, igaz majdnem 190 magas vagyok, de semmiképp sem izmos, de ez a taktika be szokott jönni...

Bambusznyárs · http://fighter.blog.hu 2010.05.05. 12:53:47

@waccamár: Azért működik a kikerülős téma, mert ha "balhét akarnak és utánad mennek" akkor a közöttetek lévő távolság lehetővé teszi, hogy elfuss.
Ennyi. A kikerülés nem az önérzetről szól, hanem arról, hogy hazajuss épségben. HA bátran, továbbsétálsz feléjük, és támadni akarnak nincs esélyed elfutni.

waccamár 2010.05.05. 14:15:26

@Bambusznyárs: hm, hát ebben van igazság...

Szégyen a hasznos, de célszerű :)

Gabbahey · http://baranya.blog.hu 2010.05.06. 10:37:00

Alapvetően egyetértek a postokban vázolt filozófiával: inkább kitérni, mint belekeveredni olyan szituációkba, aminek rizikós a kimenetele. Nincs mindenkire ráírva, hogy GYILKOS. Csak azzá válnak, akár véletlenül is.
Jobb egy-két napra gyávának éreznünk magunkat, mint idő előtt tepsibe feküdni.
De ha már nincs esély kitérni, nem adnak esélyt elfutni, akkor lebegjen szemünk előtt a keleti közmondás:
Inkább megsebesíteni, mint megnyomorítani. Inkább megnyomorítani, mint megölni. Inkább megölni, minthogy téged öljenek meg.

_Tomiby 2010.05.06. 18:37:47

Volt egy full dilis kolegám. Már kicsit volt az arcában, és sétált haza a 8. kerületben. Odajött hozzá pár familiárisan hiperpigmentált egyed, és mondták neki, hogy adja oda a mobilját. Emberünk szépen elővette a halál öreg 5110-esét, kettétörte, és a kezükbe adta, aztán ballagott tovább. Ott volt ám döbbenet. :)