A keményre lággyal, a lágyra keménnyel
2010.05.28. 07:29
A világ legnagyobb és legismertebb tajcsiirányzatának, a Yang stílusnak a fejével, Yang Junnel (ejtsd: Jang Tyün) sikerült találkoznom egy rövid, de annál szívélyesebb beszélgetés erejéig múlt hétvégén Dunabogdányban. Egy gyors levélváltás után lehetőséget kaptunk Vadas Mihály tajcsimestertől (az ő iskolájáról bővebben itt), hogy a szervezésében megtartott szemináriumon találkozhassunk Yang Jun mesterrel és feltehessünk neki pár kérdést. A pocsék időjárás és a vizátfolyás miatti útlezárás okozta késői megérkezésemből adódó idegességem eltörpült a megilletődöttségem mellett. Kína és a világ egyik leglegendásabb harcművész-familiájának a tagjával találkozhatok személyesen, ráadásul a saját hazámban! (Brazil jitsusoknak azt mondanám , hogy olyan ez, mintha Rickson Gracie-vel vagy Carlos Gracie Jr-ral beszélgethetnék!)
Valamikor a kilencvenes évek közepén sikerült vásárolnom egy kínai kiadású, angol nyelvű könyvet a 103-as formagyakorlatról, amit a stílus akkori vonaltartója, Yang Jun mester nagyapja, Yang Zhen Duo írt. Akkor, és még sokéven át ez a könyv volt a leghitelesebb kínai tajcsiforrás amihez hozzájuthattam. Nem is remélhettem, hogy valaha személyesen láthatok egy ilyen színtű mestert. (Itt jegyezném meg, hogy a könyv szerzője most 86 éves, egészséges – két tajcsis testvére 84 és 89 évesek!!! –, továbbra is aktívan tajcsizik és tanít, csak a stílus továbbvitelének felelősségét adta át unokájának.)
Yang Jun (1968-) közvetlen leszármazottja a stílusalapító nagymesterYang Luchannak (1799-1872), a stílus alapítójának, illetve Yang Chengfunak (1883-1936), aki valószínűleg a valaha élt legismertebb tajcsimester. Mivel Yang mester már vagy tíz éve Amerikában él, szerencsémre angolul beszélgethettünk. Közvetlen stílusa, barátságossága azonnal megfogott. A tornacsarnok egyik padjához hívott, ahol a maga melleti helyre mutatott, hogy üljek le. A beszélgetés során sokat mosolygott, miközben végig figyelmes maradt, és láthatóan megfontolta minden válaszát.
Fighterblog: Olvasóink nevében is szeretném üdvözölni hazánkban, és megköszönni, hogy a kétnapos szeminárium után még ránk is szán időt. Mivel régebben én is tanultam tajcsizni, külön megtiszteltetésnek érzem, hogy személyesen is találkozhatok önnel.
Yang Jun: Én is örülök, hogy itt lehetek. Most járok először Magyarországon.
FB: Volt ideje egy kicsit körülnézni? Sikerült valami magyaros ételt megkóstolni?
YJ: Még nem volt időm körülnézni, rögtön kezdődött a szeminárium, de maradok még pár napig, hogy legyen időm kicsit megismerkedni az országgal. Tegnap ettem halászlét, ami igazán finom volt, ízlett! Valamilyen sertésből készült étel is megkóstoltam ma, ami szintén jónak találtam, de a nevét sajnos nem tudnám megmondani.
FB: Egy laikus számára hogyan foglalná össze a tajcsi lényegét?
YJ: A Yang stílusú tajcsicsüan egy harcművészet, ami harci stílusként jött létre. A gyakorlás egyik legfontosabb alapja a relaxáció, a lazaság, mind fizikai, mind pedig tudati szinten. A mai világ nagyon felgyorsult, rengeteg a stressz, ami a modern életvitel szinte elkerülhetetlen részévé vált, számos egészségkárosító hatásával együtt. A rendszeresen végzett tajcsi nagyon hatásos módszer ennek feloldására. A stílus alapgondolata a jin-jang elv, vagyis hogy a keményre lággyal, lágyra pedig keménnyel lehet a legjobb eredménnyel reagálni. Ugyanez igaz az egészségmegőrzésben is. A kemény, stresszes külső hatást a lágy gyakorlatok segítenek feloldani.
FB: A tajcsi belső energiákkal foglalkozik, ez sokaknak misztikus fogalom. Hogyan tudná a belső energiákat közérthetően megmagyarázni?
YJ: Ez egy elég összetett kérdés, nagyon sokat kellene róla beszélni. Az egésznek a jin-jang az alapja. A jin a lágyság, a passzivitás, a jang a keménység, az aktivitás. A mozdulatokat folyamatos sebeséggel, és a kemény és lágy mozgások váltakozásával végezzük. Ha valaki ezeket gyakorolja, akkor érezni fogja, hogy belül is elindul valamilyen mozgás.
FB: A 103-as formagyakorlatot elemzik a kurzuson, mit jelent ez pontosan?
YJ: A 103-as forma elnevezés tulajdonképpen egy becenév, amely a gyakorlatsor mozdulatainak számából adódik. Hivatalosan Yang stílusú tradicionális hosszú formának nevezik. A 103-as formát könnyebb kimondani, ezért használják gyakran ezt.
FB: Úgy tudom, hogy több mint húsz percig is eltart ezt a formagyakorlatot végicsinálni. A gyakorlatsor elnevezésben innen ered a „hosszú” jelző?
YJ: (elmosolyodik a kérdésen) Nem, dehogy, elsősorban arra vonatkozik, hogy itt nagy, kinyújtott, végtagokkal kivitelezett mozdulatokat végzünk. (Felemeli a két karját, és bemutatja az „íjazd le a tigrist” nevű mozdulatot.)
FB: Ön most a Yang stílus vezető oktatója. Ez a legnagyobb tajcsisítlus, mit jelent ez, nagyjából mennyien tanulhatják a világban?
YJ: Sokan. Az egész világon gyakorolják, és nem áll rendelkezésre elég adat, így pontos számot sem tudok mondani.
FB: Pár éve, évtizede hatalmas divathullám volt a tajcsi, most hogy látja, csendesedett ez, vagy ugyanolyan hatalmas az érdeklődés?
YJ: A világ valahogy kisebb lett az utóbbi évtizedekben. Emiatt egyre több iskola és harcművészeti irányzat érhető el az embereknek. Nagyobb lett a választás lehetősége, ami persze megosztja az érdeklődőket. Egyúttal viszont több emberhez is eljutott a tajcsi, így elmondhatom, hogy jelenleg még a növekedési fázisban vagyunk.
FB: Milyen a Kínán kívüli tajcsioktatás színvonala?
YJ: Kínában a tajcsinak sokszáz éves múltja van, emiatt sokkal nagyobb a kultúrája, mint nyugaton. Ez azért jelentős különbségeket jelent. Másrészről viszont a tajcsi az 1950-es évek óta nyugaton is jelen van, és egyre többen gyakorolják komolyan. Ez az elmúlt hatvan év elég időnek bizonyult ahhoz, hogy gyökeret verjen. Találkoztam több olyan nyugati emberrel is, akinek a tudása egyenragú volt, sőt néhányuk esetében magasabb szintű is, mint sok, Kínában élő gyakorlóé.
FB: Miben látja a legfontosabb eltérést a tajcsi és más harcművészetek között? Mik az előnyei és esetleges hátrányai?
YJ: A tajcsi egy belső harcművészet, szemben a legtöbb más külső harcművészeti irányzattal. Ez nem azt jelenti, hogy azok nem volnának jók, nagyon is jók, csak más személetből építkeznek. A belső irányzatok a belső erő fejlesztésével, a jin-jang elvvel, a lágyság és keménység váltakoztatásával, az erő elvezetésével foglalkoznak. A külső irányzatok inkább a fizikai erőre helyezik a hangsúlyt.
FB: Küzdelemben mit adhat a tajcsi?
YJ: A tajcsi mozgásanyagának alapja jin-jang, ha kívül lágyság van, akkor belül megjelenik az erő. Ezt sok gyakorló félreérti, és belül is lágy marad. Ha valaki egy kemény tolásnak ellenáll, akkor könnyebben kibillen az egyensúlyából. (Miközben ezt mondja, fél kézzel megtolja a vállamat, mire megfeszítem a testemet, és 15-20 centivel hátrabillenek ültömben.) Ha most maga próbál megtolni, akkor arra én lágysággal reagálok.
(Tenyérrel megtolom a vállát, de miközben növelem az erőt, a tenyerem és a válla közötti nyomást nem érzem fokozódni. A tenyeremben jelentkező nyomásérzet súlya azért volt állandó, mert a mester felsőtestét hagyta elfordulni a kezemből jövő tolás irányában, és ezzel elvezette az erőmet. Maga a technika nem volt különleges, több helyen tapasztaltam már hasonlót, inkább az volt furcsa, hogy egy bizonyos erőnél jobban nem tudtam nyomni, mert azt éreztem, hogy egy adott kg-nyi nyomás kifejtésénél többet nem tudok létrehozni, nem volt „talaja”. Úgy tűnt, a kifejtett erőm volt az, ami elforgatta az ő törzsét, majd az ebből keletkező iránymódosulás miatt le is csúszott a kezem a válláról.)
Ezt a technikát a „toló kezek” nevű páros gyakorlatokban fejlesztjük, gyakoroljuk. Előfordul olyan is, hogy aki a tolást kezdeményezi, hiába akar nagy erőt kifejteni, egyszerűen nem sikerül neki.
FB: Ha valaki űz valamilyen küzdősportot, és emellett tajcsit is tanul, hogyan fogja tudni használni azt a küzdelemben?
YJ: Alapvetően arról lehet szó, hogy egy technikát kölcsön vehet és beleépítheti az elsődleges stílusába, vagy taktikákat felhasználhat a tajcsiból, mint amilyen a lágyság és keménység váltakoztatása, az erő összesűrítése, a keményre való lágysággal történő válasz. Többfajta stílust tanulni hasznos dolog, de egy támadásra általában a legtöbbet gyakorolt elsődleges stílus reakciójával fogunk válaszolni. Nem azt mondom, hogy nem érdemes többféle stílust összekombinálni, csak azt, hogy ez nehéz, és emberenként más-más eredményt hozhat. Különbözőek vagyunk, így az eredmények is eltérhetnek.
FB: Az a közhiedelem, hogy sok év, mire a tajcsi gyakorlása eredményt hoz. Mennyi idő ez? Mennyit érdemes gyakorolni egy nap vagy egy héten, hogy jó tajcsisok legyünk?
YJ: Mindennap kell gyakorolni. Ez többet ér, mintha időnként akarnánk egyszerre sokat edzeni. A rendszeres napi edzések az igazán hatásosak. Ahhoz, hogy igazán jó szinten elsajátítsuk ezt a művészetet, kilenc-tíz évre van szükség.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
д · http://www.hovane.blogspot.com/ 2010.05.28. 10:03:53
LadyCarambole · http://kigondoltam.blog.hu 2010.05.28. 16:47:54
agyvihar · http://agyvihar.blog.hu/ 2010.05.28. 17:39:50
Beren 2010.05.28. 18:55:28
Küzdelemben az utcai harcos győz, ez nem kérdés.
De szerinted melyik fog tovább élni?
És ha mondjuk véletlenül mindketten megélik a 90 éves kort, melyiküknek lesznek leroggyant, alig mozgó ízületei, meg számtalan fájdalmas emléke régi sérülésekről és melyik fog reggelente együtt formagyakorlatozni a dédunokáival?
Amúgy több neves karate mesterről tudok akik foglalkoznak a tajcsi-vel. Pl.: Hirokazu Kanazawa azért, mert tökéletes ellentéte a karaténak, ezáltal a tajcsin keresztül még jobban megismerheti a karatét. (Mondja ezt 10 dannal)
agyvihar · http://agyvihar.blog.hu/ 2010.05.28. 19:17:34
Beren 2010.05.28. 19:35:39
Ez igaz, de nem lehet mindíg kravmagázni. :o)
Valahol olvastam, hogy a kung-fu célja igazából az egészség és testi épség megóvása. Tehát nem csak harcban, hanem a mindennapi életben is. Ha az önvédelem szó értelmét kiterjesztjük e szerint a felfogás szerint, akkor viszont bőven ideillik a tajcsi.
Bambusznyárs · http://fighter.blog.hu 2010.05.28. 22:56:08
Én is pont így gondolom.
Szerintem a tajcsi technikák között meglehetősen sok egyszerű és hatékony mozdulat van. egyszerű lökések és nyitottkezes ütések, amik stresszhelyzetben is használhatóak, ha megfelelő verekedős körülmények között is gyakorolják. Természetesen aki önvédelmet akar elsősorban tanulni, annak nem a tajcsi lesz az elsődleges választása. Az összes olyan lágy stílust gyakorló mester, aki híres volt a küzdelmi képességéről, sokat verekedett.Ennyi a titok a mögött, hogy a legtöbb tajcsi-s ma nem nagy bunyós.Megváltozott a hangsúly a gyakorlásban. Azt pedig, hogy a mesterek mit tudnak és mit nem éles helyzetben, az nem nagyon fog kiderülni, mert kiemelkedően jók a harc nélküli harcban, ami talán a legfontosabb egy igazi harcművész számára.