A vészhelyzet felismerése és elkerülése mellett feltétlenül szót kell ejteni a személyes tér védelméről. A szituációk besorolásakor vagy amikor igyekszünk elhagyni egy veszélyzónát, segítségünkre lehet annak a kérdésnek a megválaszolásában, hogy ez most tényleg támadás-e, vagy csak képzelgünk.

Fussak vagy ne fussak? Az egyik indikátor erre a kérdésre a személyes terünk méretének meghatározása lesz. Amennyiben belső vészjelzőnk megszólal egy utcai környezetben, akkor a minimális légbuborék átmérője 3 métertől kezdődjön, és akár 15-50 méterre is megnövelhetjük, pl. egy furcsán viselkedő társaságtól való elsétálós manőver után. 

Miért kellene bárki idegent 3 méternél közelebb engednünk, ha csak kérdezni akar valamit? Határozott hangon kiáltsuk neki: "Állj, mit akar", miközben laza, természetes tartásban, nyitott tenyérrel előrenyújtjuk a kezünket. Ez egy természetes gesztus, ami egy konkrét fizikai sorompót is von közénk, jelezve azt, hogy határozott elképzelésünk van a személyes terünkhöz való jogunkról. Ez nem agresszív, nem az öklünket emeltük fel, így elkerüljük a belelovalós játékot.  

Az alábbi rövid videóban láthatjuk, hogyan működik ez a testbeszéd a gyakorlatban. Ez egy olyan szimulált szituáció, ahol a "védekező" által okozott autós koccanás után a másik sofőr agresszíven közelít. A védekező többször elnézést kér és megoldást kínál a szituáció rendezésére(biztosítási papírok kitöltése).

Ha előzmény nélküli szituációról van szó, ahol a lehetséges agresszor kér vagy kérdez tőlünk valamit, akkor határozott és hangos nemleges választ kell adni (sajnos nincs pénz nálam, sajnos nem hordok órát, sajnos nem tudom merre van stb...)

Ha megpróbál közelebb jönni, akkor oldalra kilépve (mint egy védekező kosaras vagy kézilabdás), de felsőtestünket felé fordítva, a "megállj" kézmozdulatot megismételve, biztosítjuk a minimum 2-3 méteres távolságot. "Állj! Vissza!"-kiáltással adjuk tudtára, hogy semmiképpen nem akarunk vele semmit sem megbeszélni. 

Ha ezek után is jönne felénk, akkor biztosak lehetünk benne, hogy amit tőlünk akar, az nem felebaráti ismerkedés. Fussunk vagy üssünk, ha más lehetőségünk nem marad, de ilyenkor már nekünk kell kezdeményeznünk. 

Ha egy nagyobb társaságtól már korábban eltávolodtunk, akkor itt légbuborékunk méretét akár 15-50 méterre is megnövelhetjük. Ha ugyanabba az irányba indulnak mint mi, és egy-két saroknyi forduló után is arra jönnek, mint mi, szaporázzuk meg lépteinket. Ha a távolság nem kezd el megnyugtatóan nőni, akkor fussunk el.

Nagyobb társasággal szembeszállni majdhogynem esélytelen vállakozás! Szégyen a futás, de hasznos. Ebben az esetben aligha érdemes rájuk kiabálni, mert akkora a túlerő, hogy teljes biztonságban érzik magukat, akármennyire is határozottan viselkedünk (persze ártani nem árthat).

Tartsuk meg a légbuborékunkat, ne hagyjuk magunkat beszorítani kapualjba, aluljáróba stb., és fussunk el.

Szerző: Bambusznyárs

8 komment

Címkék: önvédelem

A bejegyzés trackback címe:

https://fighter.blog.hu/api/trackback/id/tr912056527

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

д · http://www.hovane.blogspot.com/ 2010.06.04. 17:15:50

igen, ez így igaz.
de az a baj, hogy valaki már az ilyen jellegű felszólítást is aggresziónak veszi, ezért én úgy egészíteném ki, hogy egy ilyen felszólítás előtt készüljünk fel egy esetleges támadásra.

nekem pont tegnap volt egy ilyen esetem egy csövessel. nem vette jó néven, hogy elutasítottam. mondtam neki, hogy se cigim, se pénzem stb.
höbörgött, meg szidott, de amíg nem jön közelebb, addig azt mond, ami akar... ugye :)

д · http://www.hovane.blogspot.com/ 2010.06.04. 17:17:37

a videó pedig pedig nagyon jó, szemléletes.

zagyvai 2010.06.12. 00:39:34

Ezt ha jól tudom asszertív kommunkációnak hívják, és bulletman szemináriumokon is lehet tanulni!

lelkesz 2010.06.16. 10:40:40

Egy változata az asszertív kommunikációnak, az jóval tágabb fogalom, azt jelenti, érvényesítsd érdekeidet, de ne sérts meg másokat érdekeik érvényesítésében.
Egyébként elsősorban krav-maga edzéseken tanítják, de a Bulletman programnak is része.

algi 2010.06.16. 15:21:54

A videón hol volt ez 3 méter? Biztos jó számok vannak a cikkben? 3 méteres távolságot tartani brutálisan furcsa és feltűnő, csak magamra vonom a figyelmet. Ráadásul zsúfolt utcán kivitelezhetetlen (elvégre, ha menni akarok valahova, akkor én magam közelítek meg 3 méternél közelebb olyan embereket, akikkel nem akarom, hogy közöm legyen).

Amúgy a videón tök vicces a beszélgetés. Jó, hogy nem ügyvédekkel fenyegetőznek. :)

saclos (törölt) 2010.06.18. 08:43:51

3 láb, azaz ~1 méter lehet ez a távolság?

ghostbear 2010.06.21. 12:26:32

Szvsz túl közel engedte..a támadó mintha a zsebéneél is matatott volna erre sem reagált..

Bambusznyárs · http://fighter.blog.hu 2010.08.30. 01:58:26

Köszönöm, nagyon jó a kérdés!A cikkben igazából két különböző esetről van szó, de csak a másodikról sikerült videót belinkelni.
Az első amikor még nincs igazi kontaktus (beszéd), de gyanúsnak érezzük a személyt/személyeket. ilyenkor a távolságtartás arra szolgál, hogy megbizonyosojunk a szándékáról.Ha elsétálva növelni tudjuk a "légbuborék" távolságát akkor nincs közvetlen veszély.Ilyenkor él a 3-50méter távolság.
A másik szituációban, már van kontaktus, az agresszor szóban próbálkozik, ilyenkor a kinyújtott karral elérhető "légbuborék" természetesen kisebb 0.8-3méter.Itt már a cél a fizikai konfrotáció elkerülése, olyan testartással, ami megnehezíti egy meglepetéses támadás indítását.Minél nagyobb ez a távolság annál jobb.Ennek nagysága a helyszíntől(belváros vs. szántóföld) és a zsúfoltságtól függ, és természetesen a védekező egyén magasságától is stb...