Konfliktus és erőszak
2010.08.13. 09:57
.jpg)
Egy most megjelent könyv részletét olvashatják mai posztunkban, ami a "gondolkodó önvédelem" témájában Magyarországon megjelenő első igazán színvonalas kiadvány. Kevés verekedős technikával, sokkal inkább megelőzéssel és egyszerű, működőképes taktikákkal foglalkozik. Instant tudás harcművészeknek és civileknek.
A védekezés fázisai: mozgás – alkalom – szándék – kapcsolat – terep
Áttekintés. Öt szakaszon védekezhetünk egy támadás ellen. A legtöbb harcművész az 1. szinten kezdi, "a mozgás blokkolása". Az ököl előrelendül, a fegyvert előrántják. A reakcióidő miatt igen kicsi az esélye, hogy egy elindított támadást sikeresen hárítsunk. Azonkívül egy támadás blokkolása nem akadályozza meg a második vagy harmadik támadást. Egy összecsapást csak támadással lehet megnyerni, és a védekezés hátrányt jelent.
A legtöbb harcművész ekkor továbblép a 2. szintre, "az alkalom blokkolása". Ha tisztában vagyunk saját lehetséges célterületeinkkel, illetve a támadó fegyvereivel, akkor megbízhatóan kitalálhatjuk, honnan várható a támadás, így megakadályozhatjuk a mozdulatot, mielőtt elkezdődik (a technikás harcosok ily módon előzik meg a leggyorsabb támadásokat is).
Sok gyakorló rebesget a 3. szintről, de csak kevesen gyakorolják a "szándék blokkolását". Ez a megelőző csapás. Amikor tudod vagy hiszed, hogy a támadó bántalmazni akar, támadsz. Ez a leghatásosabb fizikai védelem, de nagyon jó képességek szükségesek az alkalmazásához és az indoklásához. Marc MacYoung a The Professional's Guide to Ending Violence Quickly (Útmutató hivatásosoknak: Hogyan vessünk véget gyorsan erőszakos cselekményeknek) című könyvében remekül összefoglalja a küszöbön álló erőszakos cselekmény jeleit.
Még hatásosabb a 4. szint, a "kapcsolat megváltoztatása". Ha megértjük a dinamikát (ragadozó-zsákmány, családon belőli erőszak ciklusai, dominancia játékok stb.), gyakran megelőzhetjük az erőszakot, ha megváltoztatjuk a támadóhoz való kapcsolatunkat. Dönthetünk úgy, hogy nem megyünk bele a majomkeringőbe. Megváltoztathatjuk a külsőnket, a szokásainkat és a viselkedésünket, hogy ne tűnjünk zsákmánynak. Kiléphetünk a hátrányos, megalázó kapcsolatokból. Itt sokkal fontosabb, mint az összes több szakaszban, hogy megértsük, erőszakra mindig bizonyos összefüggések közepette kerül sor. A 4. szint célja, hogy megváltoztassuk ezt az összefüggést.
Végül az 5. szint a terep használata. Minden erőszakos cselekmény bizonyos helyszíneken történik. Vannak helyek, ahol az erőszakos összecsapások gyakoriak, másutt alig fordulnak elő. Képezzük magunkat, hogy felismerjük a veszélyes zónákat, a menekülési és kerülőutakat, a gyanús alakok gyülekezőhelyeit stb. Az ideális, ha nem vagyunk ott, ahol az erőszakos cselekmények valószínűek.
Illusztrációként egy személyes történet:
A busz csaknem egy kilométerre tett le a házunktól, éjjel fél egykor. Nem ez volt a legjobb környék, és nem laktunk ott régóta, ezért több szempontból is ismeretlen terep volt. Fiatal voltam és bohó. Helyettes foglárként kaptam munkát, amit élveztem, és siettem haza szeretett feleségemhez és újszülött babánkhoz.
Két fickó lépett elém, elállva az utamat oldalra is az egyik utcában. A kisebbik, aki szintén nagyobb volt nálam, beszélgetni kezdett, és közelebb jött, míg a nagydarab bátyja kicsit hátramaradt. Elmosolyodtam, és egy barátságos "Most nem érek rá, fiúk. Sietek haza." szöveggel próbálkoztam. A kisebbik a mellkasomra tette a kezét, amit finoman félrepöcköltem.
"Hogy mersz hozzám érni, te görény!" - vicsorogta, és a nagyobbik már lendítette is a kezét. Az ütés elérte a fejemet, de valószínűleg jobban fájt a kezének, mint nekem. Hátráltam a kerítésig, és felemeltem a kezem. Ekkor egy gondolat futott át az agyamon, egy halvány sugallat, ami sok-sok dolgot megváltoztatott. Emlékszem, hogy még próbaidős voltam, az első igazi munkahelyemen, és a feleségem meg a kisbabánk miatt kellett nekem az az állás, meg a biztosítás. Néhány szívdobbanásnyi idő alatt meggyőztem magam, hogy ha bántom ezeket a csókákat, biztosan kirúgnak.
Egy kettő egy ellen szituban meghoztam azt az ostoba és potenciálisan fatális döntést, hogy nem bántom őket.
Az események gyorsan peregtek. A nagydarab újra ütött, én pedig mellkason rúgtam, hogy kitoljam az ütőtávból. Valamiért azt hittem, hogy ha látják, mennyivel gyorsabban rúgok, mint ahogy a nagydarab üt, akkor elengednek. Ehelyett csak azt érzékelték, hogy nem akarom bántani őket.
A következő rohamban elkaptam a nagydarabot, és a földre vittem. Egy sumi-gaeshit akartam bevinni, de végül maga alá gyűrt. Ki akarta nyomni a szemem, ekkor a lábam közé fogtam a karját, egyrészt toltam el a szememtől, másrészt feszítettem. Odakiabáltam a testvérének, hogy "Vissza, különben eltöröm a karját!" Legalábbis erre készültem. Legközelebb a dojóban próbáld ki, hányat rúghatsz egy földön heverő emberbe eme egyszerű mondat kimondásának ideje alatt. Én három jól elkülöníthető fejrúgásra emlékszem.
Lelöktem magamról, amilyen gyorsan csak tudtam, és felálltam. Az egész incidens során ez a három rúgás tette a legnagyobb kárt bennem, az is inkább kozmetikai hatású volt. A fiatalabb hátrált, mire felálltam. Nem vagyok biztos benne, hogy miért. Felkapta a tornazsákomat, és a fejemhez vágta. Beléptem, és egy o-goshival a földre dobtam.
Emlékszem, ahogy ott álltam, vérző és dagadó arccal, és arra gondoltam "Megy ez, mint a karikacsapás". Még körülbelül negyed óráig folytatódott, mire a rendőrség előkerült. Ez olyan hosszú idő volt, hogy a két testvér kifulladt, és megálltak csevegni velem közben... felajánlották, hogy menjek át hozzájuk, és "lerendezhessük az ügyet". Ez volt az egyetlen lehetséges hülyeség, amit nem követtem el aznap este.
Tanulságok az előbbi számok szerint.
5. Terep. Ha nem mentem volna arra, az egész meg sem történik. Egy másik, forgalmasabb útvonal, fokozottabb ébreség, a veszélyes zónák és a menekülési utak figyelése - ezek bármelyike rengeteg sérüléstől megóvott volna.
4. Kapcsolat. Ha meg tudtam volna változtatni a kapcsolatot, a támadás mindenféle sérülés nélkül elkerülhető lett volna. Megpróbáltam, erre irányult a mosolygós"Most nem érek rá, fiúk. Sietek haza." Sok más taktita működhetett volna vagy sem. Azóta másfél évtized eltelt. Eszem ágában sincs most találgatni.
3. Szándék. Nyilvánvaló volt, mi készül, amikor háromszögben beszorítottak a kerítéshez, és a kisebbik a mellkasomra tette a kezét. Kimutatták a szándékukat, de nem voltam felkészülve arra, hogy ezt az indítógombom megnyomásának tekintsem, és kirobbanó akcióba kezdjek. Egy akkor végrehajtott megelőző támadás, amit indokolni is lehetett, lett volna a legjobb fizikai esélyem arra, hogy minimális sérüléssel véget vessek az incidensnek.
2. Alkalom. Amikor megrúgtam a nagydarabot, hogy megmutassam, én vagyok a gyorsabb, az alkalom iránti éberségemet használtam. Tudtam, hogy egy újabb fejre irányuló ütés készül, és számítottam rá, hogy ettől teljesen kinyílik. Egy támadás erejéig működött, de nem változtatta meg a helyzetet.
1. Mozgás. Emlékszem a fejem felé száguldó rúgásokra, de semmit sem tudtam tenni ellenük. Nem is gyakran lehetséges valódi támadás esetén.
Rory Miller:
Konfliktus és erőszak
A harcművészetek haszna és hatásossága valódi konfliktusokban
Lunarimpex, 2010.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
д · http://www.hovane.blogspot.com/ 2010.08.13. 12:29:30
fairload88 2010.08.16. 21:48:05
Darky_ · http://powerteam.blog.hu/ 2012.03.02. 17:03:16
Bambusznyárs · http://fighter.blog.hu 2012.06.19. 16:24:00
Itt a legolcsóbb:
lunarimpex.hu/Shop_kereses/product/Rory_Miller_Konfliktus_es_eroszak_harcmuveszet_onvedelem_onismeret_konyv
extaki 2012.06.20. 17:31:47
Egy éve Kaliztam és Kés-harcoztam is, mert érdekelt. Nagyon jó tanítót találtam, jó munkahelye volt, amíg dolgozott... :) Hamar nyugdíjazták.
Magas szintű tapasztalat-tudás párossal rendelkezett.
Ezért merem mondani az aggályaimat. A maroklőfegyverrel "jól bánó" támadó meg nem enged a közelébe. Távolodik erősen. Bár hál isten ritka az ilyen támadás. Én csak annyit akartam kiemelni ebből, ha profi késes esik neked, és nincs nálad valami komoly eszköz amivel távol tartod, 5 másodperc - 1 perc alatt rendesen összevagdosnak. Pusztakéz erősen esélytelen sok esetben.