Interjú kemény kérdésekkel késről, önvédelemről, edzésről

Guru Krishna Godhaniával beszélgettünk, a Sayoc Kali (e.: szajok kali)  szervezet európai vezetőjével, az általa Budapesten tartott nemzetközi szemináriumon. 

A képen Guru Krishna Godhania (jobbra) és Tóbiás Mátyás, a magyarországi vezető.

Fighter Blog: Sokan azt gondolják, hogy a kés nem jó önvédelmi fegyver, több, például jogi okokból sem. Mi erről a véleménye?

Guru Krishna Godhania: Az adott ország törvényeinek meg kell felelni. De egy penge nem csak kés lehet, hanem akár egy tollat is lehet szúrófegyverként használni. Mindig hangsúlyozzuk a törvényes keretek betartását.

FB: Magyarországon nagyon komoly jogi következményei vannak, ha önvédelemből kést húzok, és ezzel sérülést okozok. Ezt teljesen másként kezelik nálunk, mint mondjuk Amerikában.
 
GKG:  Nem akarunk kést viselni, de lehet nálunk egy kisebb méretű elemlámpa, feltekert vastagabb magazin, amit lehet használni a késhez, rövid bothoz hasonlóan. Amikor esik az eső, ilyen lehet egy ernyő is. Angliában például ez szinte egész évben normális viselet.

Sokat foglalkozunk a veszély felismerésével, a támadó jellegű testtartás, testbeszéd viselkedés bemutatásával. 
Ha lehet, el kell kerülni a veszélyt.

Ha szituáció van, akkor se mindegy, hogy milyen kéztartással állunk, hogyan teremtünk távolságot. Nyitott tenyérrel nem vagyunk agresszorok, de képesek vagyunk időben reagálni. Egy késes fenyegetés esetén, ordítani, üvölteni kell, hogy KÉS, KÉS VAN NÁLA, ilyenkor gyakran elmenekül a támadó. Sokan megnémulnak, pedig többször megállíthat egy fenyegető helyzetet, hiszen legtöbbször az elkövetők könnyű áldozatot keresnek, és előnytelen számukra a rájuk irányuló figyelem.

A Sayoc Kali nagy rendszer, és az adott ország, és környék, az ott élő gyakorlók szociális hátterét is figyelembe véve oktat mást és mást.

FB: Mennyi idő alatt válhat egy teljesen kezdő stabil, alapszintű tudás birtokába, ha heti 2-3 edzéssel és napi 15-20 perc otthoni önálló gyakorlással számolunk? 

GKG: Ha rendesen jár, és otthon is gyakorol, akkor mondjuk olyan 3-6 hónap alatt az alapokat el lehet sajátítani.

FB: Vannak fokozatok, vizsgák?

GKG: Vannak fokozatok természetesen, bár olyan gyakorlók is vannak, akiknek már több fekete övük van más stílusban, és nem törekednek vizsgázni. Az oktatói szint meglehetősen magas. A magyarországi vezetőnk, Tóbiás Mátyás is Krav-Maga és Inosanto Kali stílusokból is oktatói vizsgákkal a háta mögött kezdett el tanulni.

FB: Utolsó kérdésem, ami többször is felmerült nálunk, és különböző önvédelmi és késes fórumokon: van-e esélye megvédeni magát puszta kézzel valakinek, ha egy ölési célzattal vadul támadó késes emberrel találja szemben magát, volt ideje felismerni, hogy mi történik, de nincs lehetősége semmilyen módon elkerülni az összetűzést?
 
GKG: A szituáció taktikai hátterét kell először figyelembe venni. A legrosszabb, ami törtéhet, hogy lefagysz.A korábban említett KÉS VAN NÁLA kiáltással, figyelmet kell vonni rá, megzavarni, és értékes pillanatokat nyerni a cselekvésre. Persze egy elhagyott helyen ez nem lesz elég.
Tanítjuk, hogy tárgyakat hajítsunk a támadó felé (kulcs, aprópénz stb). Ilyenkor időt próbálunk nyerni a cselekvésre, hogy elmenekülhessünk.

FB: Ez azt jelenti, hogy egy Sayoc-oktató is ezt tenné?

GKG: Igen, egy civil helyzetben ezt tenné. Persze rendvédelmi vagy katonai szituációban már más a helyzet. A civil, fegyveres rendvédelmi és a katonai testületek képzési anyagaiban az oktatás fókusza, felépítése, a különböző célok miatt mindhárom esetben más.

A magánszférából jövő emberek esetében pusztakezes védekezés a legfontosabb. A rendvédelmi testületek rendelkeznek lőfegyverrel, így a cél inkább a saját lőfegyver elérése, illetve a gyanúsított lefegyverzése, lefogása, bilincselése.

A katonák esetében pedig egész mást oktatunk. Közelharckor az ellenség megpróbálja megszerezni a lőfegyvert, ilyenkor kerülhet elő a kés, vagy olyan esetben, amikor csöndes fegyverhasználatra van szükség kis távolságról. Sok lőfegyver kés ellen, pusztakéz-kés, kés-kés variációt-szituációt gyakorolnak.

Visszatérve az önvédelemre, fontos ilyenkor, hogy megfontoltan kell cselekedni! Sok harcművész instruktor tanítja, hogy fuss el, de ehhez tudnod kell, hogy elég jó-e a kondíciód, és le tudod-e futni a támadót, milyen cipő van rajtad stb., mert a végén, ha utolér, akkor kifulladva kell küzdened. Ez az egyik tanítványommal meg is történt. Ha jó lehetőség adódik a futásra, akkor valamilyen forgalmas helyet kell megcélozni. Be kell futni például egy nagyobb kamerával felszerelt áruházba vagy boltba.

Ne zsebre dugott kézzel a földet bámulva sétáljunk, hanem húzzuk ki magabiztosan magunkat, és legyünk tudatában a körülöttünk zajló dolgoknak. Persze ne bámuljunk mások arcába, hiszen ez is konfliktushoz vezethet. Testtartásunkból, mozgásunkból, tekintetünkből látszani fog, hogy nem vagyunk ideális áldozatok, míg a támadók jellemzően könnyű ellenállást nem tanúsító zsákmányt keresnek. Sok ilyen dolgot tanítunk az áldozat kiválasztásnak mechanizmusáról, főleg a gyerekeknek.

Napestig tudnám még sorolni, de Mátyás most jelzett, hogy mennünk kell, hogy tartani tudjuk a menetrendet. (A szeminárium után Guru Krishna Godhania egyenesen a repülőtérre indult, hogy tartani tudja sűrű időbeosztását.)
 
FB: Köszönöm az olvasók nevében is a válaszokat.

*******************************************

Legközelebb Budapesten Október 13.-án lesz nemzetközi Sayoc-tábor, erről a sayoc.hu honlapon lehet majd tájékozódni.
Remélhetőleg ezen is jelen leszünk, és folytathatjuk a beszélgetést, mert maradt még pár kérdésünk,  illetve az olvasók esetleges kérdéseit is szívesen feltennénk. 

************************************************

Névjegy:

Guru Krishna Godhania :
1982-ben találkozott először harcművészetekkel, karatével, majd amatőr versenyszerű boksszal.
1988-ban találkozik a Fülöp-szigeteki harcművészetekkel.
1990-től személyesen is rendszeresen utazik a Fülöp-szigetekre tanulni.
Az egyetem alatt kezdett a Fülöp-szigetekre járni a nyári szünetek alatt.
1996 óta űzi professzionálisan szakmaként az oktatást,
11 éve tanul  és dolgozik a Sayoc családdal.
10 éve az európai szervezet vezetője. Svédországban, Olaszországban, Spanyolországban, Angliában, Magyarországon, Németországban, Belgiumban, Ausztriában és Oroszországban vannak iskolái.

Rendszeresen dolgozik együtt elit katonákkal, a brit fegyveres erők embereivel, valamint az amerikai hadsereg katonáival, profi harcművészekkel, és kezdőket is oktat.

Sayoc Kali:
A kali gyűjtőnév (mint pl. a karate) és a Fülöp-szigetekről származó késes-pengés-botos harcművészetekre használják. A Sayoc családnév, és ennek a modernizált kaliirányzatnak a neve is egyben.

A többi Fülöp-szigeti harcművészettől abban különbözik, hogy utcán dolgozó rendőrökkel, harctéren küzdő katonákkal is napi kapcsolatban vannak, akik éles helyzetekben tesztelik, hogy mi segít, és mi nem élve hazajutni.

Egy újabb összeállítást láthatnak kedves olvasóink arról, hogy miért veszélyes a penge, és mennyire limitált a védekezés egy ilyen támadás ellen.Ezt a videót  előfutárnak szánjuk a Sayoc Kali szeminárium beszámolója kapcsán, amit hamarosan szintén itt lesz olvasható.

Az első videó bemutatja, hogy mennyi mindent lehet rejtve hordani, és milyen sérülésre számíthatunk.

És még egy érdekes videó, hogy a kés gyakran a pisztolynál is veszélyesebb 6 mérteren belül. Az a rendőr akire ilyen távolságról késsel rontanak és pisztolyát csak ekkor próbálja előhúzni nem fogja megúszni, akkor sem ha számított a támadásra.A klippben Dan Inosanto nagymester is látható aki Kali és Jetkundo tudása mellett később Brazil Jitsut is tanult. Szóval minden oldalról ismeri a sport és harcművészet szcéna erősségeit és gyengeségeit..

A világ egyik leggyorsabb lefegyverzése. A filmrészlet önéletrajzi ihletésű, egy olyan embertől aki gyermekkori fegyveres fenyegetés és sorozatos veréseket szenvedett el.Tengerészgyalogos és 7 danos Keichu-Do mester lett belőle, aki fegyveresek szervezetek képzésése mellett rossz sorsú gyerekeknek is segít. Respect.

Megnézünk és beszámolunk, a május 26.-án vasárnap megrendezésre kerülő Sayoc Kali szemináriumról.

Már a plakát is magasra teszi a lécet:"minden, ami penge" , "önvédelem, taktika, realitás" mottókkal.

Erre pedig rátesz egy lapáttal, egy 2003-as filmélményünk, a Veszett Vad, amelynek késharc jeleneteit ennek a stílusnak az oktatói tanították be.
Aki nem látta annak csak annyit mondanék, hogy érdemes megnézni, főleg, ha szerette az Rambo I.-et(Első Vér), mert a történet alapvonulata ezt követi, illetve két nagyszerű színész is játszik benne(Tommy Lee Jones és Benecio Del Torro)

Bennünket a harcművészeti érték mellett érdekel az önvédelmi használhatósága is, így a beszámolónkba ez is komoly szerepet kap majd.
Aki személyesen, első kézből is szeretne megismerkedni a stílussal és részt venne az egész napos szemináriumon, az a www.sayoc.hu oldalon találhatja meg az infókat!

43 éves korában elhunyt Ramon Dekkers nyolcszoros kickbox- és muay thai-világbajnok, a sportág egyik legismertebb nyugati képviselője. Húszéves karrierje alatt csaknem kétszáz meccset vívott, amelyek közül 175-öt megnyert, 90-et KO-val. Thaiföldön is nagy népszerűségre tudott szert tenni, 1992-ben az év harcosává választották az országban.

Dekkers kerékpározás közben lett rosszul, a járókelők próbáltak segíteni rajta, amíg kiér a mentő, de már a szakemberek sem tudták megmenteni. 

Ő az egyike azon kevés embernek, akit a saját barátaimnak/barátnőimnek is gondolkodás nélkül merek ajánlani, ha használható önvédelmi képzés után érdeklődnek. Magyarországra szabott, realisztikus önvédelmi tippek Pintér Márton expert 2 fokozatú mester krav-maga-oktató tollából, melyet az ő engedélyével, változatlan szöveggel közlünk:

Amikor elhatároztam, hogy összegyűjtöm az önvédelmi szituációkban hasznos tippeket, rögtön tudtam, hogy igen nagy fába vágtam a fejszémet. Egyfelől azért, mert számos területet érint a téma, önvédelemre ugyanúgy szükség lehet az utcán, mint szórakozóhelyen, külföldön, kocsiban, stb., vagyis sokféle élethelyzetet kell egyidejűleg szem előtt tartani. Másfelől azért összetett a feladat, mert olyan írást szerettem volna, amely nem a szokásos “nesze semmi, fogd meg jól“ típusú tanácsokkal látja el az olvasót. Az interneten végzett kutatómunka eredményeképpen ugyanis elmondható, hogy az ilyen témájú írások zöme blőd és sokszor alkalmazhatatlan tippeket tartalmaz (Például a “Ha egyedül és gyalog vagyunk, kerüljük a sötét utcákon történő közlekedést.” típusú tanács egyértelmű és jogos, de ugyan mi mást tehetnénk, ha erre vezet az utunk, vagy épp ilyen helyen lakunk?).

A témát tehát igyekeztem gyakorlatiasan megközelíteni és ténylegesen alkalmazhatóan megfogalmazni. Ugyancsak célom volt, hogy egy laikusok (értsd: önvédelemmel, harcművészettel, küzdősporttal egyáltalán nem foglalkozók) számára érthető és használható tippeket tartalmazó írás legyen. A teljesség kedvéért természetesen egyértelmű vagy banálisnak tűnő tanácsok is szerepelnek az írásban. Ugyancsak előfordul néhány tipp, amely nem közvetlenül kapcsolódik önvédelmi jellegű szituációkhoz, mégis jellege miatt ide sorolható.

Tisztában vagyok azzal is, hogy nyilván nem gondoltam mindenre, így ezúton is bátorítok minden olvasót, hogy az általa hasznosnak tartott és innen hiányzó tippeket, trükköket kommentben ossza meg velünk.

A követhetőség kedvéért az írást témakörökre bontottam.

Utcán való közlekedés, találkozó:
- Emelt fővel, magabiztosan közlekedjünk az utcán.

- Ne viselkedjünk, öltözzünk kihívóan, főleg ismeretlen környezetben.

- Ha a környezetet nem ítéljük biztonságosnak, ne álljunk meg és kerüljük a szemkontaktust. Egyesek (különösen tudatmódosító szerek hatása alatt) a szemkontaktust kihívásként értékelik.

- Ne csak magunk elé nézzünk, hanem egy kicsit távolabbra is , így hamarabb észrevesszük, ha valakit el akarunk kerülni.
- Ha találkozót beszélünk meg valakivel, akit nem ismerünk, a helyszín lehetőleg egy általunk ismert hely legyen.
- Ha az adott környéken van étterem, kávézó, stb, a találkozó ezen a helyen, vagy annak bejárata előtt legyen. Ugyancsak jó lehet a taxisdroszt, éjjel-nappali üzlet bejárata, stb. A lényeg, hogy egy esetleges balhé esetén legyen hova befutni, vagy legyen ott bárki akinek szólni tudunk, hogy bajban vagyunk és hívja a rendőrséget.
- Ha várakoznunk kell, keressünk jól megvilágított helyszínt.
- Ha fényforrás közelében állunk és magunk előtt látjuk a saját árnyékunkat, akkor hátulról nem tudnak bennünket észrevétlenül megközelíteni, hiszen minden árnyékot látni fogunk.
- A fényforrásnak egyébként is érdemes háttal állnunk (vagy küzdelemnél így helyezkednünk), hogy az ne minket vakítson, illetve akadályozzon.
- Ha olyan helyen lakunk, ahol nincs, vagy rossz a közvilágítás, oldjuk meg magunknak, legyen nálunk zseblámpa, vagy világítsunk mobillal. Ha eszközzel világítunk magunknak, az utat világítsuk magunk előtt és ne világítsunk bele senki arcába (kivéve ha éppen az illető elvakítása a célunk, például egy már kialakult önvédelmi helyzetben).
- Csak olyan környezetben merüljünk bele az olvasásba, vagy zenehallgatásba, stb, ahol nem kell tartanunk támadástól, vagy zsebtolvajlástól.

- Önvédelmi fegyvert akkor hordjunk magunkkal, ha tudjuk is használni. A gázspray csak előkészítve (minimum a zsebben) és közelről használva lehet hatásos, de zárt térben mi is kapunk belőle.

- Ha egyedül vagyunk, a lépcsőház helyett válasszuk a liftet.
- Ha belépünk valahova, nézzük meg, hol vannak a kijáratok az adott helységben.
- Ha sétálnunk kell, a bejárati ajtó, vagy autó kulcsát tartsuk kezünkben, hogy ne a kapu előtt állva kelljen keresgélni, főleg ne a táska legaljáról. A kézben tartott kulcs fizikai kontaktus során fegyverként sem utolsó.
- Éjjel, főleg egyedül ne akarjunk spórolni a hazajutáson, hívjunk taxit. Sajnos az elmúlt időszakban is történt olyan tragédia, amely ezzel megelőzhető lett volna.
- Ha éjjel, vagy veszélyes helyen közlekedünk, ne vigyünk magunkkal ékszert, ha mégis velünk van, akkor tegyük vagy takarjuk el.
- Hölgyeknek érdemes a magassarkú cipő mellett egy olyan váltócipőt is magukkal vinni a táskában, amely nem kopog (ezáltal nem hívja fel a figyelmet) és engedi a futást.
- Ismerjünk és szükség esetén alkalmazzunk alternatív útvonalat. Legyünk készen arra, hogy bármikor útvonalat tudjunk váltani.
- Mobiltelefonunkba ICE néven (általános rövidítés, In Case of Emergency) mentsük el annak a hozzátartozónknak a nevét, akit vészhelyzetben értesíteni lehet, ha valamiért mi nem tudunk telefonálni.
- Ha ismeretlen helyre megyünk, mindig teljesen legyen feltöltve a telefonunk, nehogy a lemerült telefon legyen az akadály a segítségkérésben.
- Hagyatkozzunk a megérzéseinkre: ha egy helyzetet, helyet, vagy személyt kellemetlennek vagy veszélyesnek érzünk, távozzunk.

Autóval:
- Jól megvilágított helyen, vagy őrzött parkolóban parkoljunk.
- Parkoláskor lehetőleg hagyjunk egy kis helyet a saját és az előttünk álló jármű között.
- Nézzünk be a kocsiba, mielőtt beleülünk.
- Ha beültünk, zárjuk magunkra az ajtókat.
- Ha lakatlan, vagy veszélyesnek tűnő helyen kell végigmennünk,, vagy bármely okból jelentősen le kell lassítanunk, húzzuk fel az ablakokat.
- Ha konfliktusba kerülünk egy másik jármű vezetőjével, igyekezzünk megjegyezni a rendszámot (de emiatt ne szálljunk ki a járműből).
- Ha követnek bennünket, hajtsunk a legközelebbi rendőrségig, vagy egyéb publikus helyre, ahol segítséget tudunk kérni.
- Ha elakadtunk, ismerőstől, vagy segélyszolgálattól kérjünk segítséget és ne idegenektől.Amíg nem érkezik meg a segítség, maradjunk a járműben (kivéve, természetesen, ha ez balesetveszélyes).
- Ne vegyünk fel stoppos(oka)t (főleg egyedül).

Tömegközlekedési eszközön:
- Tájékozódjunk előre a menetrendről, hogy minél kevesebbet kelljen várnunk a pályaudvaron, megállóban.
- Ha mégis várnunk kell, ezt olyan helyen tegyük, ahol van személyzet, büfé, stb.
- A buszon (főleg ha üres) minél közelebb üljünk a vezetőhöz, kijárathoz, vészcsengőhöz, vagy más emberekhez.
- Nézzük (de ne bámuljuk) meg, ki mellé szállunk fel, illetve ki száll fel mellénk.
- Ha van rá mód, ne az ablak, hanem a folyosó melletti ülést válasszuk, így nem tudnak minket beszorítani.
- Ha csomaggal, poggyásszal utazunk, az legyen elérhető közelségben.

Ha már belénk kötöttek:
- Ha belénk kötöttek, igyekezzünk higgadtak maradni és magabiztosan viselkedni. Határozott hangon, hangosan (de nem kiabálva) közöljük a támadóval, hogy nem akarunk balhét és hagyjon minket békén.- Más esetekben (például részeg támadó, szórakozóhely) működhet a kidumálós módszer is (nem akarunk bajt, látjuk, hogy ő az erősebb, nehéz napunk volt, szórakozni jöttünk, nem verekedni, amúgy is neki van igaza, blablabla). Az esetek jó részében egyébként a balhék kidumálhatók, persze ehhez meg kell hunyászkodni, úgyhogy remek gyakorlat az egónk gyengítésére is.:)
- Ha azt érezzük, hogy az együttműködés lenne a helyes megoldás, akkor valószínűleg így is van, ezért működjünk együtt. Nem kell hősködni és nem kell vele foglalkozni, hogy ki mit gondol majd, hogy odaadtuk a kocsikulcsot. Kocsit vehetünk még, de életet nem. A fizikai kontaktus az együttműködéssel sokszor elkerülhető, de az együttműködés lehet taktika is, amelyből bármikor átválthatunk támadásba, ha úgy ítéljük meg a helyzetet. Ha azonban ellenszegülünk, onnan már nincs visszaút.
- Az együttműködés vagy ellenállás kérdés megítélésekor ne csak magunkat vegyük figyelembe. Lehet, hogy mi ugyan képesek lennénk ellenállni és főleg elmenekülni, de aki(k) velünk van(nak), az(ok) nem.
- Ha a pénztárcánkat, mobilunkat stb. követelik, és úgy döntünk, hogy átadjuk, lehetőleg ne a támadó kezébe adjuk. Dobjuk el és rohanjunk az ellenkező irányba. Jó eséllyel a támadót az értékeink jobban érdeklik, mint az, hogy utolérjen bennünket.
- Ha ismeretlen helyre vagy szórakozni megyünk, akkor vegyük ki a pénztárcánkból azokat az iratokat, amelyekre nincs szükségünk. A személyit, jogosítványt, kártyát tegyük zsebre. A pénztárca átadása, elvesztése, ellopása, vagy bunyó közbeni elejtése esetén legalább amiatt nem kell aggódnunk, hogy címünket és személyazonosságunkat is megtudják..
- Ne szégyelljünk kiabálni és segítségért kiáltozni! Ha nem is segít rajtunk senki, akkor is fehívjuk magunkra és a szituációra a többi ember figyelmét és ez a támadó szempontjából mindenképpen hátrány. A környezetünkben lévő emberek segítségére vagy számíthatunk, vagy nem, de ettől függetlenül a szituációba még bevonhatjuk őket. (Például körbetekintünk és hangosan azt mondjuk: “Önök is látják, hogy ez az ember belém kötött? Azonnal hívja valaki a rendőrséget! Segítsenek! Ez az ember bántani akar engem!” Vagy ha olyan a helyzet, a támadónak mondjuk hangosan: “Nézd, tíz tanúm van rá, hogy belém kötöttél, az egész busz minket néz! Ezek az emberek mind ellened fognak tanúskodni a bíróságon! Tényleg ezt akarod!?”) Fontos megértenünk, hogy a helyzet szempontjából lényegtelen, hogy segítenek-e nekünk, tanúskodnak-e mellettünk, vagy egyáltalán valóban minket néznek-e avagy sem. Magatartásunk, szavaink arra irányulnak, hogy felhívjuk magunkra a figyelmet, és gyengítsék a támadó szándékát. Az már csak “melléktermék”, ha valaki segít, vagy ha valóban bírósági ügy lesz a dologból, és mellettünk tanúskodnak.
- Ha a helyzet elkerülése, vagy az együttműködés nem lehetséges, vagy nem járt eredménnyel, emeljük a kezünket magunk elé tenyerünket kifelé fordítva, hasonlóan ahhoz, amikor fekvőtámaszt csinálunk. (Ne szorítsuk ökölbe a kezünket, ez a verekedésre való felkészülést jelenti!) A kifelé fordított tenyér a testbeszédben békés szándékot jelez, így a támadó viselkedésünket nem fogja támadásként értékelni, ugyanakkor mind védekezni, mind ellentámadni, mind pedig a támadót távol tartani könnyebb lesz, ha a kezünk eleve fenn van.
- Ha azt látjuk, hogy a fizikai kontaktus nem kerülhető el (a támadó közelít), a támadó szeme helyett a mellkasát nézzük. Ha a támadó szemébe nézünk, akkor ez egyfelől elvonja a figyelmünket, másfelől pszichésen is bénítólag hathat (Gondoljunk egy félelmetes tekintetű, vagy begőzölt, esetleg drog hatása alatt álló emberre). Egy ilyen szituációban nem a támadó arca, hanem a keze és a lába a lényeges, hiszen ezzel tud kart okozni. Ha tekintetünket a mellkason tartjuk, a periférikus látótér segítségével egyaránt látni fogjuk támadónk kezét és lábát.

- Ha a támadó kezét nem látjuk (zsebben vagy más módon rejtve tartja), induljunk ki abból, hogy valamilyen eszköz, fegyver van nála. Ebben az esetben különösen fontos a távolság tartása.
- Ha küzdenünk kell, használjunk mindent, ami a kezünk ügyében van. Jó fegyver, vagy védekezésre alkalmas eszköz lehet egy esernyő, toll, szék, egy ruhadarab, a már említett kulcs, illetve összetekert újság, magazin, illetve bármi, amit dobni, vagy önteni lehet, leginkább a támadó arcába (aprópénz, egy pohár forró ital., stb.)

- Támadjunk olyan fájdalmas pontokat, amelyeket nem lehet feledzeni és amelyeket könnyű eltalálni (torok, szem, lágyék, térd).

A legfontosabb tanácsok:
- Megelőzni mindig könnyebb, mint megoldani.
- Ne gondoljunk magunkra potenciális áldozatként, de az is hibás hozzáállás, hogy “velem ez úgysem történhet meg.”

- Nem csak az lehet nyertes egy utcai szituációban, aki képzett küzdősportokban, de ennek az ellenkezője is igaz, a képzettség önmagában még nem garancia semmire.
- Hogy meg tudjuk-e védeni magunkat, vagy sem, legtöbbször nem fizikai képességek, hanem a pszichés állapot és elhatározás függvénye. Érdekes tény például, hogy azok a hölgyek, akik – állításuk szerint – magukat nem tudnák megvédeni, a gyermeküket ért támadás esetén, erejüket megsokszorozva olyan dolgokra képesek, amelyről nem is álmodtak.
És végül:
- Ne higgyük azt, hogy a fent leírtak alkalmazása elegendő mindenfajta veszélyhelyzet megelőzésére és megoldására.
- Tanuljunk önvédelmet!

Pintér Márton
Krav-Maga oktató/expert2/

Rory Miller "Introduction to Violence" szemináriuma Budapesten
2012. október 13-14
Nyilvános előadás 12-én pénteken!

http://www.chirontraining.com/

Csináld amit szeretsz és szeretni fogod amit megtettél.

Timy Fairfield kategória győztes kétperces rövidfilmje.

Timy Fairfield egy negyven éves sziklamászó, az egyetlen észak amerikai -és egyike azon keveseknek- akik mindhárom sziklamászó kategóriában nemzetközi szintű versenyeket nyertek meg.( Speed Climbing, Bouldering, és Difficulty) Azt az életet éli amit szeret.

Do What You Like and You'll Like What You Did

.

Az alábbi rövid videón láthatjuk Funakoshi Gichin-t a modern karate megalapítóját katázni, formagyakorlatot végezni. 

No Comment!

A második videón egy hosszabb 1924-es dokumentum filmet lárhatunk szintén a shotokan-ról !