Erre a videóra most bukkantam, nem mai darab, de érdemes megnézni:

Ha a lőfegyverek helyett inkább a pusztakezes erőszakban hiszünk, játékpuska helyett vegyünk ilyen játékketrecet és játékketrecharcosokat ajándékba a család fiúgyermekeinek, amivel el tudják játszani, hogy a néger bácsi hogyan fojtogatja a lábával a másik bácsit, amíg az el nem kezd kopogni, vagy el nem ájul. (via Cagewriter)

Remek összefoglaló a küzdősportos sérülésekről a Budomagazinban a Sportorvos.hu-tól.

Remek hír: Marc „Animal” MacYoung hozzájárult, hogy rendszeresen közöljünk részleteket az írásaiból. Ez azért sokkal jobb nektek, kedves olvasók, mintha mi okoskodnánk ide mindenfélét az önvédelemről, valamint kapcsolatáról a harcművészetekkel, mert Marc MacYoung körülbelül százszor kompetensebb a témában nálunk. MacYoung elismert szaktekintély az önvédelem témájában, harcművészetekben is járatos, de ami a legfontosabb: nem csak homályos sztorikból ismeri, hogy mi folyik odakint, hanem fiatalkorában Los Angelesben maga is aktívan részt vett az ún. utcai erőszakban (először 15 éves korában lőtték meg), nem véletlenül érdemelte ki az "Állat" becenevet. Aztán rájött, hogy ez sehová nem vezet, és biztonsági emberként, majd önvédelmi és biztonságtechnikai oktatóként kezdett dolgozni. Ma könyveket ír, tanít, sokat foglalkozik az erőszak pszichológiájával, a harcművészetek és az "utcai harc" viszonyával és a harcművészeti világ visszásságaival. Nyilván aki tud angolul, az egyből mehet is az ősforráshoz, aki nem, vagy csak nincs kedve/ideje odaát böngészni, az pedig itt pár naponta megkapja az adagot.

Íme egy koreai Snickers-hirdetés Fedor Emelianenko (Fjodor Jemeljanenko, de úgyis mindenki Fedorozza) főszereplésével, melyben egy pillanatra úgy tűnik, hogy a nehézsúlyú MMA- és szambóbajnok, valamint gyilkológép megmutatja érzékeny, emberi oldalát. De aztán mégse.

(via Cage Potato)

Egy pizzériában voltunk, amikor ez a meccs ment, és sikerült pont abban az alig több mint egy percben a kajámmal foglalkoznom, amíg tartott. Amikor felnéztem a tévére, nem értettem, miért van még mindig egy csomó ember a ringben, igazán elkezdhetnék már. Ja, hogy vége van? Aki hozzám hasonlóan lemaradt, itt az Amir Khan vs Dmitrij Salita-mérkőzés. (Egy cikk meg erre>>>)

Egy régebbi poszt Jay Brooktól, ez a blog viszont új, úgyhogy belinkelem, vannak benne megfontolandó gondolatok, például:

Azokkal az iskolákkal, edzőkkel, mesterekkel, akiknél nincs full contact, vagy nincsenek kinevelt bajnokok akár semi akár full contactban, nem zsákolnak, elitélik a cross-trainget és azt hangoztatják, hogy ők azért nem "verekednek", mert a harcművészet szellemiségével és filozófiájával ez ellentmond, eltitkolnak előled bármilyen tudást arra hivatkozva, hogy az titkos vagy veszélyes, misztifikálnak, nem érdemes foglalkozni, mint hogy azokkal sem, akik bábunak használnak edzésen, nem engednek vizet bevinni vagy kimenni inni, sarkadon ültetnek perceken keresztül, mezitláb edzetnek a hóban meg hasonló baromságok.

Legalábbis a volt szocialista országok jelenleg aktív bokszolói között. A tekintélyes Ring magazin blogjának aktuális tízes listájájára (hetenként állítnak össze ilyet, különböző szempontok szerint) Michael Rosenthal bokszszakíró közülük válogatott versenyzőket, és Erdei a hatodik helyre került. Ez a teljes top tíz:

10. Jurij Forman, Belorusszia (28-8, 8 KO)
9. Krzysztof Wlodarczyk, Lengyelország (42-2-1, 31 KO)
8. Szergej Dzsindziruk, Ukrajna (36-0, 22 KO)
7. Vik Darcsinyan, Örményország: (32-2-1, 26 KO)
6. Erdei Zsolt, Magyarország (31-0, 17 KO)
5. Lucian Bute, Románia (25-0, 20 KO)
4. Tomasz Adamek, Lengyelország: (39-1, 27 KO)
3. Vlagyimir Klicsko, Ukrajna (53-3, 47 KO)
2. Vitalij Klicsko, Ukrajna (38-2, 37 KO)
1. Artur Abraham, Örményország (31-0, 25 KO)

via Profiboksz

(Itt egy másik lista is, az évtized MMA-bunyósairól >>>)