Bruce Lee-től szabadon idézve: "A harc nélküli győzelem lényege, ha ott sem vagy." Az önvédelemmel és kriminalisztikával foglalkozó szakemberek szerint az első két legfontosabb önvédelmi gyakorlat a veszély felismerése és elkerülése. 

Ezek fontosságban megelőzik a harci képességeket, ráadásul könnyebben és gyorsabban megtanulhatók! Sok büszke harcos sérül, vagy hal meg olyan összetűzésben, amit egy verekedni nem tudó, de a bűnelkövetés háromszögszabályát, és az erőszak kialakulásának ötlépcsős fokozatát ismerő és használó "civil" karcolás nélkül megúszhat.

A verekedős önvédelmi gyakorlatozást persze nem helyettesítik, de megelőzhetik a fizikai támadások nagyobbik részét, ami, lássuk be, a legtöbb embernek sokkal reálisabb cél, mint közelharcban megvédeni magukat és igazukat. Ezért érdemes első körben ezek alapjait elsajátítanunk.

Szőke Bence, a Gracie Barra versenyzője aranyérmet nyert a 70 kilósok között, a gís versenyszámban a hétvégén, Krakkóban megtartott III. FILA Grappling-világbajnokságon, egyben megszerezte a sportág első felnőtt aranyát Magyarországnak; a Fighterblog forrón gratulál! (A grappling, azaz földharc a Fédération Internationale des Luttes Associées (FILA), azaz Nemzetközi Birkózószövetség viszonylag új fogásneme, amit nagy erőkkel igyekeznek olimpiai sporttá tenni, ami a következő olimpiára jó eséllyel be is következik. Itthon Papp Valér, a ZBK Kempo elnöke a sportág képviselője.)

A magyar csapat egyébként is várakozásokon felül szerepelt, olvasható a Tatami Centrum honlapján, negyedik helyen végeztünk a svédekkel holtversenyben, és az arany mellett három ezüst- és két bronzérmet, valamint négy ötödik helyet szereztünk meg.

Ezüstérmes lett: Bányai Evelin (Pit SE), női 65 kb, gi; Kmegy Dániel (Halmi Viktor Valetudo), férfi 60 kg, no-gi; Illés Zoltán (Kecskeméti Judo Club), férfi 80 kb, gi

Bronzot szerzett: Kalmár István (SZTE EHÖK Szeged), férfi nyílt, no-gi; Ördög Balázs (Miskolci Jiu Jitsu Egyesület), férfi nyílt, gi

Teljes eredménylista (pdf): gi, no-gi

Egyelőre ezt a videót találtuk csak az eseményről (férfi 90 kg döntő, Nilsson SWE v. Kuno JPN), de hamarosan biztos érkeznek még.

Ismét nagy adag Bodog Fight-os csajos képre sikerült rátenni a kezünket, melyek segítségével újabb trükkös fogásokat sajátíthatunk el. Kellemest tanulást!

Ahogy a sok meló is, bocs, hogy mostanában nem nagyon sikerült frissülnünk (a képet innen loptuk), de hétvégén lesz az UFC 111, szóval hamarosan újra nyomjuk. Közben azért több mint száz rajongója lett a blognak a Facebookon, ami király, itt lehet csatlakozni, és mindenki hozzon magával még egy embert!

Ez a harmadik és egyben utolsó késes post foglakozik a kés elleni védekezés tréningjével. Az első részt itt, a másodikat pedig itt lehet elolvasni.

Először kitárgyaljuk, hogy mi a különbség a késharcos iskolák és az utca valósága között, majd bemutatunk pár elfogadott edzésmódszert, amelyekkel reálishoz közelítő módon gyakorolhatjuk a kés elleni védekezést. A poszt szerzője amatőr, aki saját kérdéseire keresett válaszokat különböző forrásokból (többek között itt és itt), amiket most összefoglalva megosztunk a kedves olvasókkal. Az itt leírtak kizárólag tájékoztató jellegűek, és gyakorlásukat csak képzett edző felügyelete mellett javasoljuk.

Mindenekelőtt itt egy emlékeztető arról, hogy miért érdemes nemcsak a késtámadás, de egy ökölharcnak induló összetűzés elől is inkább elfutni.

A késharccal foglalkozó irányzatok elsősorban késpárbajozást tanítanak kontrollált környezetben. Ilyenkor mindkét félnek van fegyvere, aminek tudatában is vannak, óvatosan mozognak, igyekeznek elkerülni a másik kését:

A valódi késpárbajok legtöbbször komoly sérülésig vagy halálig tartanak, és a küzdő felek saját döntésük/büszkeségük miatt kerültek ebbe a helyzetbe, vagyis lett volna lehetőségük visszalépni a harctól. Éppen ezért mindez nem is nevezhető önvédelelmnek. Ma ilyesmi főleg bűnözők vagy bandák közötti leszámoláskor szokott előfordulni. Ha valódi önvédelemről beszélünk, vagyis például nem vagyunk egyetlen fegyveres banda tagjai sem, akkor a késpárbaj esélye is igen kicsi.